(…) Imádkoztunk s dolgoztunk. Nem vót akkor ilyen cifra modern világ. A kenyérkeresetünkhö az erdőben volt a mánáckó (málnácska). Azt le kellett szedegessük, eevigyük a városba, s eladjuk, s úgy vettünk magunknak misére járó ruhacskát. Most es megvan az a cipőm es, (…) nem szabadott féhúzni egyebire, csak a misére. Most is megvan az a cipőű. Annyi ödőűs (…) hét éves voútam. S még most is ilyen szep, s nincs kimenve a divatjábú. Az akkori mesterek, elyeneket csinátok. (…) Olyan szép ügyes cipőcském, most már meg kéne taapaatassam, hogy még tartson, amíg élek. Mert megváslott kicsit a taapa. (…) – ezeket a kedves mondatokat egy 85 éves gelencei (Kovászna megye) néni mondta, aki a mai napig harangozik a falucskájában. Nem szoktam ilyet tenni, de idemásolom a linket, ahol meg lehet keresni a világhálón.
S hogy miért? Mert a 11 perces videót tátott szájjal hallgattam végig. Tátott szájjal hallgattam, és valamiféle békesség fogott el. Ez a néni kis kapájára támaszkodva kendőben mosolyogva mesélte, hogy milyen jó élete van, hogy mennyire szereti a Jóistent és hogy mennyire boldog, ha ez eget kémlelheti. S közben elmesélte, hogy egy kis szobában lakik a fiával. Semmije sincs, mégis mindene megvan. A mai ember szemével, felfogásával nézve nincs oka boldogságra, mégis talán életemben nem láttam boldogabb embert nála sohasem. Elég csak mindenkinek szétnézni a saját ismerősei között. Mindenki elégedetlen. Irigykedik a másikra. Itt volt kirándulni, olyan autót vett. Ilyen konyhabútora van, olyan medencéje, stb. De igazi örömet sosem látni az embereken. Miért írom le ezeket, és miért hoztam ide a néni példáját?
Mert ugye itt ez a világjárvány. Ez a furcsa, láthatatlan ellenség. A kormányok bekeményítettek, sok üzlet, szolgáltatásokat nyújtó cég bezárt, az embereket kérik, hogy maradjanak otthon. Persze, sok embernek ez bevételkieséssel és mozgáskorlátozással jár. Nincs foci, nincs fitnesz. Nincs kávézó, nincs kocsma. Nincs körmös és fodrászat, de szolárium és tenisz sem. S folytathatnám. De van lehetőség imára. Van lehetőség egymagunk kimenni a természetbe. Van lehetőség például idősebb ismerősöknek, rokonoknak segíteni úgy, hogy például bevásárolunk a számukra, vagy elmegyünk nekik a gyógyszertárba, s otthagyjuk a megvett dolgokat az ajtókilincsükön, miután felhívtuk őket.
Annyi, de annyi panaszkodást hallok, hogy mi lesz most. Hát mi lenne? A nap holnap is felkel, s ha betartjuk a megfelelő higiéniai előírásokat, vigyázunk az idősekre és egymásra, akkor semmi baj nem történhet.
(…) örökké figyellem az eget. Mondom, mikor vessen fel engemet oda az Úrjézus? Az én lelkemet? Ez a por testem, mán csúfsagnok vagyok, mert mostani fiatalok le es nevetik az elyen csufulöltözötteket, mind én es. Olvasom a könyvembűl es: „boldogok akik megjavulnak, hamu szaván megindulnak.“ Hát már mü hammuk vagyunk. Semmik. Egy porszem a fődön. A Jóistennel szembe. Éjjel kimegyek az ajtóba, tiizenkettőkór, feltekintek az égre, s imádkozom. Olyan szépség borítja el az eget, amikor imádkozom. S olyan boldog vagyok. Istenem, mikor meg kee haajak, két kezemet nyújtom: Édes Jézus vedd fel a leelkemet. Leghátúl egy sarkocskábo. S mindenkit üdvözítsen a szép örök életbe, s engemet is leghátul egy sarkocskábo, hogy ott imádjam az Úrjézust. (…) – Mondja a nénike.
Március 18-án a szükségállapot bevezetése és az idősek koronavírus miatti fenyegetettsége miatt a Szövetség a Közös Célokért, az Esterházy Akadémia növendékei és a VIA NOVA ifjúsági szervezet önkéntesei az egész Felvidéken felajánlották segítségüket az idősek és az egészségükben károsodott személyek részére. Ezt gyakorlatilag azt jelenti, hogy szükség esetén az önkéntesek díjmentesen segítenek az élelmiszer és a gyógyszerek beszerzésében nap, mint nap! Gubík László, a Via Nova Ics elnöke és az Esterházy Akadémia igazgatója azért kezdeményezte ezt az akciót, mert Esterházy János mindennapi politikájának is része volt a gyengébbek, veszélyeztetettek segítése, de ő anno háború, nyomor, árvíz idején is segítette a bajbajutottakat. Ezért gondolta úgy Laci, hogy szociális érzékenységben és áldozatvállalásban is követni kell a példáját, és ezért is hirdették meg a ezt a segélyakciót.
A Szövetség a Közös Célokért felkarolta a kezdeményezést, s mivel a szervezet országos irodahálózattal rendelkezik, a segítségnyújtás így sokkal gyorsabb és hatékonyabb lehet. (A segítségkérést mindennap 8 és 17 óra között a következő telefonszámra várják: +421 917 539 966 vagy +421 917 345 836.)
(…) Olyan boldog vagyok. (…) S mondom, már nekünk csak napjaink vannak. Örvendek. Örvendek (nevet). Hogy találkozhatom avval a nagy úrral, aki hullassa az essőt, az áldást, a virágokot virágoztassa. Jaaj, be szép. S most már hullassa le, szép ződ leveleket lesárgítsa, mülyen sárgák lesznek, Minden féle. Mert ilyen az élet. (…) Én azt mondom a gyermekeimnek: imádkozzatok. Irigyek, hazugok (…) ne legyetek. (…) Csak bizzál a Jóistenbe, hogy őrizzen meg. (…) Vigyázzatok a lelketekre. Mert a testből eeszáll a lélek, s a test belé a fődbe. Aztán a feetámadás. Mikor eehozza az Úrjézus, akkor feetámaszt, ha megérdemeljük. De megbocsát mindenkinek. Végtelen irgalmas az Úrjézus. (…)
Nos, Kedves Olvasó, kövessük a néni példáját, és próbáljunk meg örülni a kis dolgoknak is. Segítsük egymást, és vigyázzunk egymásra. S ahogy a gelencei néni mondja, tekintsünk fel az égre és imádkozzunk!
Méry János
A cikk nyomtatásban megjelent a Csallóköz. c. hetilapban