„Töredeznek a világ pántjai“ – egy tükördarab József Attila portréjához
Talán még ma sem értjük, ma sem ismerjük őt igazán. El kell felednünk mindent, amit korábban róla tanultunk, hogy újra olvashassuk és felfedezhessük a csodát:...
Távolodók – Gál Sándor nyolcvanadik születésnapjára
(Gál Sándor a felvidéki Búcson született, 1937. november 29-én.)
Egy költemény sorsunk árnyékos feléről
Gál Sándor
Távolodók
mennek
egyre csak mennek
szemükből kihullnak
a tetők
a temetők
kifordul utánuk a csend
az ajtók száján
kifordul...
Tedd gyermeked nyomorékká?
Ezt akarja, aki arra kér, hogy gyermeked ne tanuljon anyanyelvén! Persze nem ezekkel a szavakkal, hanem ősidők óta kígyó alakjában vagy báránybőrben, de leggyakrabban...
Reményik Sándor: Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága...
Antik eposzok
Évszázadokon keresztül azt hitték, hogy Homérosz eposzai csak kitalált történetek, mesebeli és mitológiai alakokkal benépesítve. A történeti kutatás viszont igazolta, hogy mind a trójai...
Evezés a költészet mély vizein
Minden korban vannak olyanok, akik naiv tapasztalatlanságuk miatt vagy puszta materialista lélektelenséggel felteszik a kérdést, hogy mire való, mire jó egyáltalán a költészet, a...
Évezredek erkölcsi üzenete az irodalomban
"Gyűlölni nem születtem én, szeretni csak.”
„Most majd megmutathatod, ki vagy: dicső ősökhöz méltó, vagy hitvány utód.”
(Szophoklész: Antigoné)
Az Antigoné című dráma kétféle erkölcs, kétféle...
Mécs László : Fényt hagyni magunk után!
Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a...
Ady Endre: A föl-földobott kő
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.
Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.
Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal,...
Vári Fábián László – Útban Törökország felé
(1717. szeptember )
Mindkét hazából kiárvulva,
csak hitünkben töretlenül,
lelkünk holdfehér vásznaira
Isten árnyéka nehezül.
Alattunk reménnyel ringó gályán
pogány föld felé futunk,
hol a Patróna glóriáját
ölti magára jó urunk.
Otthon zsibbadást...