(adalékok a liberális erkölcsrombolás módszertanához)

Még a western filmekből is tudjuk, hogy a szabadon élő vadlovakra nehéz rátenni a hámot. Először be kell törni őket, meg kell roppantani az akaratukat, az ellenállásukat.  Amint a következőkben látni fogják, így tesznek rabigát a népek nyakára is.

A genetikai kutatás egyre több ténnyel tudja már igazolni, hogy az a népesség, amely a Kárpát-medence meghatározó gerincét alkotja, vagyis a magyar már legalább 2500 éve szkíta, hun, avar és türk elődnépek formájában folyamatosan jelen van ezen a területen. Tehát Árpád népe csak visszatért megmaradt testvéreihez oda, ahonnan egykoron kirajzott. Vagyis nem fantazmagória a krónikásnak az a jelentése, hogy „az itt talál nép az ő nyelvüket beszélte”. Ezért nem elvetendő az a feltételezés sem, hogy népünk őshazája, bölcsője vagy ha úgy tetszik „paradicsoma” itt ringott a Kárpát-medencében jó 10 – 15 ezer éve. Amíg a kutatók elvégzik a maguk szakszerű feladatát, addig is elegendő visszamennünk 1000 esztendőt, és megállapíthatjuk, hogy egy írásbeliséggel rendelkező, magas államszervezői képességekkel bíró, fejlett civilizációjú  magyar népként lettünk keresztényekké, és ezzel lezárult az európai népvándorlás.  Majd keresztény magyarként vagy magyar keresztényként úgy tudtunk megmaradni Európa közepén, hogy élő pajzsként védtük a déli és keleti támadásokkal szemben a keresztény civilizációt. Míg katonáink a végvárakban éheztek, népünket irtotta tatár és török, addig a tőlünk nyugatabbra lévő országok szabadon gyarapodtak, gazdagodtak és gyarmatosítottak (annak következményeiként ismét veszélyben vannak érékeink). Zrínyi szavaival élve, akkor is (most is) csak magunkra és a jó Isten kegyelmére számíthatunk.

S hogy mégsem pusztultunk el, azt egyesek máig bűnünknek róják fel, mások szerint csoda, mert akit szeret a Mindenható, arra nehéz terhet rak és nagy feladatot bíz, hogy megerősödjön és megmaradhasson általa.  Tudják ezt rólunk mindazok, akik tisztelnek minket helytállásunkért, kitartásunkért, szentjeinkért, tudósainkért, művészeinkért vagy sportolóinkért is. De tudják azok is, akik minden értékünk ellenkezőjét állítják és hirdetik rólunk, akik azért kérdőjelezik meg értékeinket és történelmünket, hogy megrontsák tartásunkat, hitünket, önbecsülésünket, elvegyék életerőnket és életkedvünket, hogy betörhessenek, mint a szabad vadlovakat a tájidegen telepesek az amerikai prérin.

Nyögtünk már német igát, török jármot, Habsburg kötőféket és szovjet rabszíjat is, de amíg lelkünk szabadságát őrizni tudtuk, addig felkeltünk, fellázadtunk, rabszíjat téptünk, acélbilincset zúztunk szét. Tudják ezt rólunk, akik az elmúlt évszázadban nem csupán külső vagyis fizikai megszállásunkkal foglalkoznak, hanem azzal is, hogy lelkünk mélyére befurakodjanak, és belülről tegyenek védtelenné, mint egy alattomos vírus.  Ebben első lépésként ki kell űzniük, meg kell semmisíteniük vagy legalább is meg kell rontaniuk eredendő és megtartó hitünket, szellemeinket, emlékeinket. De Sütő András figyelmeztető szavaival: „Amíg egy népnek titkai vannak, még nincs meghódítva.”  Ez a titok, amit az idegen elleshet, de meg nem tanulhat, s megérteni sem fogja: hagyomány, szokás, mesék, dalok, szólások, nyelv és érzések világa.

Így már mindjárt érthető, és csak a vak nem látja, hogy miért folyik ellenünk ez a közös gyökerű liberális és szocialista propaganda, szellemi kútmérgezés és még az emberi fajtól is idegen jövőkép felkínálása és a bűn felmagasztalása. Mert a másfajta értékrend gyűlöletet szül abban, akinek szűkös a szellemi tarisznyája. Sajtó, film, televízió, könyvkiadás, reklám és propaganda hirdeti, hogy a magyar nemzet bűnös, hogy történelme semmi, hogy nagyjai bűnözők, a nemzeti öröksége ócskaság, Jézus keresztje tévút, a magyar nyelv nem érték, a család intézménye elavult. Helyette viszont, mint valami haladó, korszerű és kívánatos dolog jelenik meg a liberális világpolgári jövőkép, amelyben mindenki szabadon választhatja meg nemét, hovatartozását, lakhelyét, halálnemét. Nemzeti vagy felekezeti választással már nem is számolnak, mert szerintük ebben a „szabad világban” ezekre a fogalmakra nem is lesz szükség.

Persze miközben a liberálisok mindenféle diszkriminációt (kirekesztést) elítélnek, addig minden lehetséges eszközzel  megakadályoznak mindent, ami őket bírálja ill. sérti vagyoni gyarapodásukat. Ehhez tudnunk kell, hogy mindezt hatalmas tőkével a zsebükben meg is tehetik, mert a világ vagyonának több mint a felét néhány család birtokolja. Ők azok, akik egy bizonyos érdekkörhöz tartoznak, nem csupán céljaikban és eszközeikben, hanem származásilag is.  Olyanok, akik már a római katonákat is lefizették (mint napjainkban a világsajtót), hogy hazudjanak. Ők hirdették meg a trónok és oltárok ledöntését 230 éve, ami alatt a nemzeti és  keresztény értékrend felszámolását kell értenünk. Ők hoztak létre szabadkőműves és illuminátus titkos társaságokat, amelyekkel az államigazgatás és a gazdasági élet minden területére be tudnak férkőzni a legmagasabb posztokig. Tudvalevő, hogy szinte nincs amerikai elnök, akit ne ők jelöltek volna a saját soraikból. Vagy például a versailles-i „béketárgyalásokon” is szinte mindegyik nagyhatalom képviselője páholytag volt, de még olyan „apróság” ügyében, mint Magyarország feldarabolása, összehangoltan kollaborált Masaryk és Károlyi Mihály  a Nagypáholy szolgálatában.

Nem elég azonban csupán megszerezni a hatalmat, a megtartás a lényeg, illetve a megszerzés is könnyebben megy, ha az alattvalók az adott területen nem akadékoskodnak. A demokrácia látszatát viszont meg kell őrizni, ezért valamilyen ellenzéknek lennie kell, amit nem ajánlatos a spontán megnyilatkozásokra bízni, ezért előnyösebb azt is felülről megszervezni, és egy esetleges kormányválság esetén az érdekek sérülése nélkül ezek vehessék át a látszólagos  irányítást.  Tehát akárki nyer, ugyanabba a kasszába folyik be a haszon, amíg ezt a „modern kori demokráciát” ilyen formában meg tudják szervezni. A nép azonban kiszámíthatatlan, ha önfejű, ha ellenkezik és nem akar behódolni. Ezért el kell érni, hogy önként és szabad akaratából mondjon le értékeiről, vagyis el kell hitetni és fogadtatni vele, hogy mindez az ő érdekét szolgálja, és minden, amit eddig hitt, szeretett és vállalt, az csak akadályozta a fejlődését, ezért rossz és értéktelen. Ebben a híresztelésben a sajtó, a propaganda, a tömegtájékoztatás és az iskolai tantervek felügyelet alá vétele elsőrendű szerepet kap. Egyik célja a liberális világkép felmagasztalása, a másik pedig a keresztény emberi értékrend megkérdőjelezése, elhomályosítása, a közösségek bomlasztása, pártokra szaggatása, botrányok kiprovokálása és eltúlzott felmutatása.

A keresztény egyházak felszámolásnak programja sem sikerült elég alaposan, bár már 1789-ben zászlójukra tűzték az oltárok ledöntését, és egy Lenin nevű ügynökük és kommunista terrorszervezete ennek jegyében több millió embert küldött a másvilágra. Ezzel egyidőben pedig főleg az USA és a „művelt nyugat” területén hoztak létre olyan szektákat, amelyek látszólag ugyanazt az istenséget dicsőítik, de valódi céljuk a hívek elcsábítása, a  keresztény egyházak kiüresítése, lehetetlenné tétele volt. Ezek a szekták nem egy esetben olyanok, hogy a magukhoz édesgetett, agymosásnak alávetett „hívek” jövedelmének egy részét vagy egész vagyonát is bekebelezik. Ilyen például a Jehova Tanúi nevű, amely az Őrtorony gazdasági konszern fedőszervezete. A másik jellemzően lélekromboló szervezet a Soros és H. Clinton által is védelmezett és támogatott szcientológiai „egyház” maffiahálózata,  amelynek fejvadászai vagyonos illetve befolyásos embereket csábítanak magukhoz, majd zsarolással és drasztikus agymosó módszerekkel a vagyonukat az egyházukra hagyatják, a befolyásukat pedig a támadások kivédésére, a többiek egyre befolyásosabb pozícióba juttatására, a nagy állami megrendelések megszerzésére, pályázatok elnyerésére használják fel. Olyan hatékonyan működnek, hogy ügynökeik, megbízottaik még az ország legmagasabb pozícióit is elérik Szlovákiában, Ukrajnában vagy az USA-ban egyaránt. De az sem elhanyagolandó, hogy több tucat civil alapítványt működtetnek, amelyek érdekes módon például az európai alapoknál mindig sikeres pályázói között szerepelnek mindenféle drogellenes, környezetvédő, egészséges életmódot hirdető programok, tréningek, kurzusok (vagyis agymosodák) megvalósítására, ahol aztán fejvadászaik további balekokra terjeszthetik ki figyelmüket.  A legveszedelmesebb, hogy ezek a programok már a kisiskolásokat is megcélozzák, s az iskolák örömmel fogadják őket, hogy ezeket a kurzusokat, amelyeket a minisztérium (érdekes módon) kötelező programként hirdet meg, megcsinálják helyettük (ingyen, mert EU alapból), s esetleg elkérik a diákok címét, mert „ügyesnek”, „tehetségesnek” látják őket, és rövidesen meghívást kapnak iskolán kívüli kurzusokra is. Mint kiderült, a Rotary Klubok is a lenyúlt milliárdok után jótékonykodnak pár milliót, hogy hitelt szerezzenek tevékenységüknek, közben itt készítik majd fel a szabadkőműves páholyok újabb kiszemelt jelöltjeit, akik ha nem elég érettek, könnyen bedőlnek a humanizmus, tolerancia, zöld program,  elesettek támogatása, kutyamenhely  jelszavainak, de később már nem lehet kiszállni. Állítólag a milliárdos Maxell is azért „lett öngyilkos”, mert ki akart lépni… és nem ő az egyetlen.

Mindezek ismeretében vajon mit tehet az átlagbér szintjén vagy az alatt élő többség, a kisemberek tömege. Mert ezekről a dolgokról, ha tud is, alig tehet ellene. Hiszen akármelyik cégnél dolgozik, akármelyik csatornát nézi, akármelyik boltban vásárol, honnan tudhatná, hogy kinek a hasznát gyarapítja, kinek a hatalmát növeli, kinek a cinkelt jelöltjét választja. Egyet azonban elérhet: megtartja és megőrzi, gyermekeinek is továbbadja elődei nyelvét, hitét, emberi tartását.  Lehet, hogy ezért az élet keskenyebb és nehezebb útjára kerülnek, de legalább nem jutnak kárhozatra. És nem lesz gond a józan értékítéletükkel sem, amikor jövőképükről, szüleik megbecsüléséről esetleg sorsdöntő választásról lesz szó.

A többit pedig elrendezi a jó Isten! Kinek kinek az érdemei szerint.

Mihályi Molnár László