Van valami különleges, szívet melengető abban, amikor az ember általában egy év után újra ellátogat a hajdani Gömör-Kishont vármegyében fekvő Szalócra, melyhez ma Gombaszög is tartozik.
A helyszín, mely a Bebek család ősi birtoka volt hajdanán, ma Közép-Európa legrégebbi nyári táborának ad otthont, melyet 2009 óta Orosz Örs és csapata szervez meg évről-évre. A tábor tavaly volt pont 90 éves ráadásul pont ekkor kezdődtek a régészeti feltárások a tábor területén lévő Pálos monostor romjai közt: a monostorhoz tartozó gótikus templomnak helyenként 2–2,5 méter magas falai maradtak meg, s az egyik esetben pedig még a korabeli díszes festés nyomai is láthatóak egy vakolatdarabon. 2018-ban Orosz Örssel együtt utaztunk Brüsszelbe, hogy Csáky Pál segítségével egy petíciót nyújtsunk be a Petíciós Bizottsághoz. Örs a csallóközi vízkészletről, én az élelmiszerek kettős minőségéről. A gép Pestről indult, így Örsék Párkányban vettek fel, mivel náluk aludtam, hogy reggel együtt induljunk a reptérre. Mikor felvettek, Örs egy teherautóból szállt ki, amin a Szútor község református templomának harangjai voltak. Az utóbbi évtizedekben a gömöri Szútor etnikai és vallási összetétele teljesen megváltozott. A régen nagy lélekszámú református gyülekezet eltűnt, a templom üresen állt évek óta, amit lehetett, a helyiek elvittek, beleértve a tetőszerkezetet is, ezért épület életveszélyessé vált. Így a templom két harangját Gombaszögre vitték, ahol a monostor romjai mellett megépült haranglábra helyezték. Ezt a történetet csak azért mesélem el, mivel az utóbbi években a táborban tényleg pozitív dolgok történtek, javult az infrastruktúra, új épületben kaptak helyet a zuhanyzók, idén megépült a FolkSzögletnek helyet adó FolkPajta is, és folytathatnám. De a lényeg, hogy aki veszi a fáradságot és elutazik Gömörbe, az évről évre több száz érdekes előadást hallgathat meg, csapatjátékokban, és megannyi jó koncerten vehet részt. Nem volt ez másként idén sem. Mi szerdán érkeztünk a táborba, de sátrunkat már „csak“ a kettes táborba tudtuk letenni, nem messze a Pálos monostor romjaihoz, melynek haragjait a fiatalok gyakran kongatták, így élvezhettük a szútori harangok bársonyos hangját. Aznap érkezett a frissen megválasztott szlovák köztársasági elnök, Zuzana Čaputová, aki mosolygott, átment a kötélhídon, fotózkodott fiatalokkal, és tett egypár, a szlovák politikusoktól nem megszokott, barátkozó jellegű kijelentést a Mózes Szabolccsal folytatott beszélgetése során, melyet viszont – sajnos –, aránytalanul nagy és gyakori tapsvihar kísért. Arra a kérdésre, hogyan reagálna egy olyan törvényre, mely a jelenleg fennálló állampolgársági törvény jó irányba való megváltoztatásáról szólna, az elnök asszony azt mondta, hogy biztos, hogy nem vétózná meg, mivel nem lát problémát, hogy kettős állampolgárság intézményével. Ez egy pozitív mondat volt Čaputová szájából, bár mikor másnap megláttam, hogy az EU újból felszólította Szlovákiát, módosítsa az állampolgársági törvényt, elgondolkodtam, nem tudta-e már ezt az információt korábban, mint mi. Az elnök asszony gombaszögi „turnéját“ sokan sokféleképpen értékelték. Berényi József szerint mi, magyarok ma is hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint eleink Mária Terézia idejében, akik két szép szóért cserébe az életüket és vérüket ajánlották. Ő egyébként bízik benne, hogy jobb lesz a helyzet, mint Gašparovič idején, de nem kell egyből leborulni előtte. Duray Miklós a rá jellemző szókimondó stílusban nyilatkozott. Szerinte Čaputová elnökké választása összefügg a küszöbön álló kormányváltással, s az ő politikai hátterében a globalista erők állnak. Én egyetértek ezzel az állítással, bár látom, hogy az elnök asszony igenis tesz gesztusokat az egyes közösségeknek, így a felvidéki magyaroknak is. Aztán két nap múlva meg az LGBTQ közösségnek is tett egyet, ugyanis ellátogatott a pozsonyi Nová Cvernovkában megrendezésre kerülő A gay és a leszbi története C. előadásra. Igaz, a felvonuláson nem vett részt. Danko például igen. Kitűnő beszélgetést vezetett Somogyi Szilárd is a 30 éves rendszerváltásról, a már fenn említett Duray Miklóssal, aki szinte egy személyben az élő felvidéki magyar rendszerváltás, Berényi Józseffel, aki Somogyi Szilárddal és Vörös Péterrel az akkori egyetemisták vezetői voltak és Deutsch Tamással, akit 1989. augusztus 21-én vettek őrizetbe egyik prágai tüntetésen. A beszélgetésben kevesek által ismert történetek is elhangzottak, akit érdekel, feltétlenül nézze meg a ma7 youtube csatornáján. Ezért is felháborító például, hogy a „magyar napilapban“ a nyíltan mosztos főszerkesztő azt a kérdést teszi fel, hogyan lehet megengedni azt, hogy ez a három személy beszélgessen a rendszerváltásról. Kik beszélgessenek róla, könyörgöm? Érsek Árpád és Solymos László? Egyébként egyértelmű, hogy a felvidéki balliberálisoknak az fáj, hogy idén a Pátria rádió nem vehetett részt a nyári táborban, mert kiszivárogtatott információk szerint műsoruk nagy része újra a magyar kormánnyal és a Fidesszel foglalkozott volna. De kérdezem én. Nincsenek felvidéki témák, problémák, melyekről beszélni lehetne?
Végül idéznék a beszélgetésből. Szóba került, hogy a 30 évvel ezelőtti események „műemlékekké” válnak, így Somogyi megkérdezte Durayt, mit szólna hozzá, ha szobrot állítanának neki.
„Csak abban az esetben adnám az áldásomat rá, ha Prágában, a Hradzsinban, Beneš szobra helyett lenne.“ Lehet, hogy Duray nem progresszív, de hogy hajlíthatatlan, ahhoz sohasem férhetett kétség. Ezért máig ikonikus alakja a felvidéki magyar politikának, akit végre Gombaszögön is láthattunk és hallgattunk.
Nekem ezért is tetszett itt a levegő!
Méry János
Az írás megjelent a Csallóköz hetilapban.