Vélemény
Szerző: Mihályi Molnár László
Hamvas Béla szerint a rend hitvány utánzata a rendszer. Vagyis az előírásokra, szabályokra, szabályzatokra, használati utasításokra, útjelzőkre, megszorításokra, korlátozásokra, szankciókra és sok ilyesmire alapozott életben tartó berendezés. Mint egy lélegeztető készülék. A rendszergazda által bármikor lekapcsolható.
Nem életszerű, csak olyan mesterséges. Amit már a mesterséges intelligencia fejleszt tovább. Ez a fenntartható fejlődés. Mint a koffein mentes kávé, alkohol mentes sör, lélektelen élet.
Ez már a jövő!
Egyre magasabb szinten kiépített fogyasztói igények. A termelésnek alárendelt gazdasági rendszerek. Az érdekellentétek kiélezésére alapozott hadigazdálkodás, hitelfelvétel és fegyvereladás, majd újjáépítési program. Pazarlásra és pusztításra motivált fogyasztás. Túlfogyasztás és túlnépesedés. A Föld eltartó képességének túlterhelése.
Önpusztító társadalom:
elhomályosított igazodási pontok, az isteni rend megkérdőjelezése. Téveszmék, tévutat, eltévelyedések, nyitott társadalom, liberális gazdaság, megengedő pedagógia, nemi identitászavar, áldemokrácia, parttalan szabadságjogok, bűn iránti tolerancia, az emberi alapértékek tagadása, a normalitás kiszorítása, a „másság” felmagasztalása, az abnormális rendszerbe állítása.
Pedig a józan észnek ehhez semmi köze.
A műfüves rétre csalt birkanyáj utasításokra várva béget, miközben a nagyszínpadon a bohóc előtt hajlong a cirkuszigazgató.
A Megváltó köntösében színre lépő Sátán mindenkit lesajnálva vigyorog.
„Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.”
(József Attila: Levegőt!)