„Ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg. (…)
A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll.”
Ezeket a mondatokat Gróf Apponyi Albert mondta 1920. január 20-án Párizsban.
Az eredetileg mintegy 70 perces, magyarul, franciául és angolul elmondott beszédet – amelyben Apponyi Albert a többi között bírálta a békefeltételek szigorúságát, különösen a nemzetiségi elvet súlyosan megsértő területi rendelkezéseket – a Jászai-díjas színművész, Szervét Tibor adja elő magyarul.
A beszéd több európai vezetőt, köztük Francesco Nittit és Lloyd Georgeot meggyőzött, így az ő kezdeményezésükre még az is felmerült ekkor, hogy mégiscsak újratárgyalják Magyarország új határait. Főleg azután, miután bemutatták a Teleki Pál által készített, úgynevezett vörös térképet, mely a Magyar Királyság etnikai összetételét vázolta fel, s amely az utolsó magyar népszámlálási adatokra építve, tényszerűen, viszont a magyar lakosságot jelző vörös szín dominanciája miatt azt a benyomást keltette, hogy a valóságosnál nagyobb a magyarság aránya például Erdélyben –,Sajnos azonban az Antant egy bizonyos az angol Alan Leepert kérte fel, hogy tegyen rendet az ellentmondásos statisztikák, magyar, román, cseh állítások között, és az elkötelezett románbarát szakértő az egyértelmű tények ellenére azonban nem nekünk adott igazat.
„Kijelentem, hogy előre alávetjük magunkat a népszavazás eredményének, bármi legyen is az.”
– szögezte le a korban újnak számító wilsoni elvekre alapozva. Apponyi népszavazási viszont kezdeményezését valódi vita nélkül lesöpörték, beszéde mégis jelentős hatást tett a hallgatóságára is. „Én nem tudom eltitkolni azt a mélységes meghatottságot, amelyet 1920. január 16-án éreztem, midőn Apponyi gróf a párisi legfelsőbb tanács előtt Magyarország igazát akarta megmagyarázni” – írta Francesco Nitti olasz miniszterelnök, Lloyd George pedig arra kérte Apponyit, adatokkal is igazolja, hogy a tervezett határok nem felelnek meg az etnikai viszonyoknak. Ekkor mutatták meg az Antant képviselőinek az azóta legendássá emelt, Teleki-féle Vörös térképet.
Az ember a beszédet hallgatva először elszomorodik, utána rácsodálkozik a szöveg felépítésére, már-már tökéletességére, majd pedig egyfajta keserű, fájó érzés, végül düh fogja el. Mindez csak fokozódik, amikor elolvassuk, hogyan alakult magyar nemzetiségűek lélekszáma az elcsatolt területeken az 1910-es népszámlálás alapján:
A mai Szlovákia területén: 884 000 fő, ami a helyi lakosság 30%-a. Árva vármegye és Szepes vármegye Lengyelországhoz került részein: 1000 fő, a helyi lakosság 1,2%-a, A mai Romániához tartozó területen: 1 662 000 fő, a helyi lakosság 32%-a, a mai Szerbiához tartozó területen: 420 000 fő, a helyi lakosság 28%-a, ma Ukrajnához tartozó területen: 183 000 fő, a helyi lakosság 30%-a, Horvátországban: 121 000 fő, a helyi lakosság 3,5%-a, a mai Szlovéniához tartozó területen: 20 800 fő, a helyi lakosság 1,6%-a, a mai Ausztriához tartozó területen Burgenlandban: 26 200 fő, a helyi lakosság 9%-a, Fiume városában (ma Horvátország része) pedig: 7000 fő, mely a helyi lakosság 24%-a.
De mit tehetünk akkor, ha látjuk, hogy 100 évvel a hazug, igazságtalan döntés után egyre kevesebben tudnak a trianoni békediktátum hamis voltáról, sőt azokat kezdik szélsőségesezni (mosztosan: extrémistázni?), akik igazságérzete 100 év után sem engedi, hogy elfelejtsék ezt a gyalázatos diktátumot?
A válasz: Sokat tehetünk, főleg építenünk kell a jobb magyar jövőt. Kitartással, bizakodással, pozitívan, rámutatva az igazságtalanságokra és nem félve attól, hogy maradinak, kevésbé menőnek fognak minket ezért titulálni. Erre is utalt múlt héten Orbán Viktor is, az év első kormányinfóján:
„A történelmi emlékezet fontos, a történelmi évfordulók fontosak, az igazságnak el kell hangoznia, de ezzel már a jövőt illetően olyan sokra nem megyünk!
Az elmúlt száz évben nem csak az történt, hogy Magyarország egy igazságtalan békediktátum miatt veszteségeket szenvedett el, hanem hogy az azt követő időszakban semmilyen bizalmi viszonyt nem tudtunk kialakítani a szomszédos országokkal, márpedig a velük való együttműködés nélkül nincs jövő.
Pedig csak az együttműködések összefüggésében lehet gondolkodni a jövőre – ez a tanulsága az elmúlt száz évnek.”
Egyetértek a Miniszterelnök úr gondolataival, de emellett le kell szögezni:
Az igazságtalanság mindig igazságtalanság marad, 1 hónap, 1 év de 100 év után is. Aki pedig az igazságtalanság pártján áll, az a bűnös. Nem pedig azok, akiket az igazságtalanság ért, s akik netán el merik azt mondani.
Tisztelet Gróf Apponyi Albertnek
Méry János
Az írás megjelent a Csallóköz hetilapban is