2020-ban egy új, nemzeti, konzervatív értékrendű youtube.csatorna indult, AXIÓMA néven. De mit is jelent ez köznyelvben alig használt szó? A wikipédia szerint az axióma olyan kiindulási feltételt jelent (például a filozófia ágaiban, vagy a matematikában), amit adottnak veszünk az érvelések során. Az axióma különféle okok miatt nem megkérdőjelezhető, megállapított alaptény, alapigazság.
A szerkesztők saját csatornájukról azt írják, hogy (az Axióma) egy olyan digitális közéleti tér, amely otthont ad a közügyekről történő vitáknak és a közös gondolkozásnak. S ez az, ami manapság nagyon fontos a digitális térben: rövid, közérthető videók, kisfilmek, ahol politikai, ideológiai, társadalomtudományi, történelmi, stb. témákról esik szó, közérthetően, fiatalosan, jópofán. A szerkesztőik olyan magyar fiatalok, akik hisznek abban, hogy vannak a világban eredetüknél fogva jó, igaz és szép dolgok, amelyekért érdemes küzdeni. Tehát ugyanazt gondolják, mint akár én vagy a kedves olvasó is, ráadásul fórumot biztosítanak a közügyekről történő vitáknak és közös gondolkozásnak. Ezért is javaslom, hogy merüljünk picit jobban a témába.
„Ne mondd meg nekem, hogy mi a jó, vagy a rossz, csak fogadjunk el mindent olyannak, amilyen.“ Egyre többen gondolkoznak manapság ilyen, vagy ehhez hasonló alapvetések mentén, pedig hosszú évezredeken keresztül voltak olyan alapigazságok, melyekre az emberek az életüket építették. Régen sokkal többet gondolkodtak azon, hogy mi a JÓ és az IGAZ az életben. Arisztotelész szerint az emberi közösségek célja az, hogy valami JÓT hozzanak létre. Egyesek szerint a történelem felfogható úgy, mint az ember útja, mely során az IGAZSÁGOT keresi. A görög gondolkodókat a jóság és az igazságosságra való törekvés inspirálta, amikor az erényes életről, illetve az ideális államról elmélkedtek. A középkori teológusokat is a jó iránti vágy ösztönözte, hogy lefektessék az emberi jogok alapgondolatát, s az emberek igazságosság iránti szenvedélye volt az, mely feltüzelte az egyes vezetőket, akik az elnyomó hatalmak ellen harcoltak.
A kérdés, hogy ma ez miért nincs így? Az Axióma egyik, Szükség van-e axiómákra című videója szerint azért, mert egyes 20. századi vezetők, mint Sztálin vagy Hitler hamis prófétaként kihasználták az igazság tekintélyét és borzalmas dolgokat követtek el. Ezért a 20. század közepére az emberek többsége csalódottságában lemondott arról, hogy keresse és megtalálja az igazságot az életben. A mai PC, azaz politikailag korrekt kultúra abból táplálkozik, hogy nem akarják megbántani azokat, akikkel nem értenek egyet. Mert nincs kicsit jó, vagy kicsit rossz. Nem lehet valami félig helyes vagy félig rossz.
Sőt. Egyesek elterjesztették azt is, hogy valójában nincs sem jó, sem rossz, mert minden relatív, meg majd mindenki eldönti saját maga. Sokak szerint csak vélemények léteznek. Mert tegyük fel a kérdést: honnan tudjuk, hogy valami helyes-e, igaz-e, ha nem vitázhatunk róla, ha nem beszélhetünk róla, s ha nem jelenthetjük ki valamiről, hogy jó vagy rossz, hogy helyes vagy helytelen. S miért? Mert a politikailag korrekt vélemény az új igazság. A semmilyenség. A dolgok összemosása, a rossz elbagatellizálása, esetleg akár normálisként való elismertetése, illetve a jó szélsőségesnek való megbélyegzése.
Sokaknak úgy tűnhet, hogy a mai konzervatívok bántóak, nyersek, moralizálnak. Erre van egy jó La Fontaine tanmese a kakasról, a macskáról és az egérről. A kakas halálra rémíti rikácsoló hangjával a szegény kis egérkét, aki viszont a macska puha, doromboló testéhez szívesen odabújt volna. A mese végén a tapasztalt egéranyuka azt mondja neki: „Ó, te csacsi. Macskát láttál, felfalt volna a ravasz, ha nem riaszt el barátunk, a kakas.“ Tehát a kakas ebben a mesében nem tett mást, minthogy az igazságot kürtölte szét, s ezzel életet mentett. Ettől persze elsőre nem volt népszerű a fiatal egérke előtt. Csak később jött rá, mi a helyzet.
Valahogy így van ez a mai konzervatívan gondolkodó emberekkel is: ki merik mondani, hogy az egyes dolgoknak hogyan kellene helyesen működniük, hogy mi az igazság. Például, hogy mi a házasság, helyes-e az abortusz, milyennek kellene lennie egy nemzeti kultúrának, vagy éppen azt, miért értékes a kereszténység. De a liberális emberek jóemberkedése, dörgölődző relativizálása, dorombolása sokkal kellemesebbnek, menőbbnek tűnhet. Hisz nem beszélnek arról, mi jó, vagy mi a rossz. Nem nyitnak meg kellemetlen témákat. Csak azt fújják egyfolytában, hogy fogadjunk el mindent és mindenkit olyannak, amilyen. Ha nem aszerint alakítjuk a gondolkodásunkat, hogy mi jó és mi a rossz, akkor könnyen bedőlhetünk a liberális dorombolásnak. Igenis, vannak AXIÓMÁK, melyek köré építeni kell az életünket, hogy a világban igenis MEGISMERHETŐ, hogy mi jó és helyes. Ez pedig célt és világképet ad úgy az egyénnek, mint az adott közösségnek.
Na de mi az igazság? Mi a jó? Ki mondhatja ezt meg? Ha a kedves olvasó ezen gondolkodik, akkor már egy lépéssel közelebb van afelé, hogy megtalálja a választ. De a legfontosabb, hogy ne dőljünk be a liberális dorombolásnak, inkább keressük és kukorékoljuk ki az igazságot! Akár picit esetlenül, akár picit hangosabban, vagy kellemetlenebbül, de tegyük meg mindig, minden esetben! Mert csak az igazság mentén érdemes élni.
Méry János
Nyomtatásban megjelent a Csallóköz hetilapban