Vizuálisan tényleg érdekesen néz ki ez a 2020, megjelenésével akár reményt is sugallhat. Attól tartok azonban, hogy a történelem nem ilyen elemek alapján osztja az érdemeket. Az utolsó, igazán misztikus év 1989 volt, amely valóban nagy változásokat hozott mindannyiunk számára.

Ám az értékelést majd megtesszük jövő ilyenkor. Most hagyjuk meg a magunk számára a reményt az értelmes, tartalmas történéssor bekövetkeztére. Mert már az is, amit 2020 ma mutat magából esélyként, nem kevés, s már most is, az év elején érdemes felette elgondolkodnunk.

Lesz egy elnökválasztás az USA-ban, ez érdekes folyamat lesz. Ma még nem látható, mennyire, de befolyásolja majd az életünket. Maga a folyamat is, s majd az eredmény is. Nem mindegy, merre halad majd tovább világunk, s abban az euroatlanti blokk.

Mai meglátásunk alapján két történés-sor határozza meg majd az európai uniós folyamatokat. Kérdés, milyen rezgéshullámokat hagy maga után a brexit, utóhatásai mennyire befolyásolják majd az Egyesült Királyság történéseit, illetve az EU 27-ek reakcióit. És az sem mindegy, milyen erősek lesznek azok a korrupciós oldalsó hullámok, amelyek mostanra, az év fordulójára utolérték az Európai Bizottság elnökasszonyát. Mennyire rázza meg ez a folyamat az európai, és mennyire a német politikát.

A magyar glóbuszon egy randa dátum jön kikerülhetetlenül velünk szembe: június 4-e. Minden magyarnak, éljen a világ bármely pontján, valamilyen módon viszonyulnia kell majd ehhez a kihíváshoz is. Igen, azzal is, ha megpróbálja ignorálni azt, azzal is viszonyul a témához. Egyértelmű azonban, hogy legtöbbünk oda fog figyelni a trianoni évfordulóra, s az valamilyen módon befolyásolni fogja gondolatainkat, tetteinket. Mint ahogy oda fognak figyelni erre a centenáriumra az utódállamok polgárai és politikusai is.

Jó lenne, ha nem süllyednénk önsajnálatba és üres magyarázkodásokba eme évforduló kapcsán. S nagyon jó lenne, ha mi, magyarok tudnánk egy olyan erős, közös üzenetet kimunkálni az évforduló kapcsán, amely mögé be tud állni a nemzet túlnyomó többsége, amely felemelő és erősítő lehet. Igen, erről már most szót kell ejtenünk Budapesten is.

S a centenárium fokozottabban kiemeli a február 29-ei parlamenti választás kontúrjait is. Számunkra két fontos kérdés fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban: mekkora erős közösségünk élni akarása, összetartó ereje, önmagába vetett hite, erkölcsi tartása, illetve mekkora erővel tud új ideákkal, új energiákkal odaállni közösségünk elé politikai-társadalmi elitünk. S milyen válaszokat kap majd ez az elit a szlovákiai magyar társadalom tagjaitól. Magyarán: mennyit darált le belőlünk az elmúlt száz év, s milyenek az esélyeink a jövőt illetően.

Ahogy így elnézem, van miről elgondolkodnunk az elkövetkezendő hetekben, hónapokban. Alaposan fel van adva a lecke.

Csáky Pál