Mai világunk a rohanásról szól. Munka után az otthoni munka vár ránk, ha nem a háztartás, akkor az otthonról végzett másodállás, vagy diákként a vizsgákra való tanulás, esetleg a kert, vagy a házépítés. Futunk, rohanunk, a legtöbb embernek nem marad idő a testére, a fizikumára, melynek szüksége van a napi mozgásra: akár csak egy fél óra intenzív gyaloglásra, napi már fekvőtámaszra, has-gyakorlatra, pár km tekerésre, stb. S aki nem szakít erre időt, az bizony előbb utóbb érezni fogja, hogy valami nincs rendben, ugyanis ilyenkor a testünk jelez, hogy helló: valami nem stimmel. Gyerekként, iskolásként felhívták a figyelmünket a tudatos testmozgásra szüleink, tanáraink? Tisztában vagyunk azzal, hogy a rendszeres mozgás csökkenti az idősebb korban kialakuló betegség lehetőségét?
Erről, a testünk megismerésének és a fizioterapeuta tanácsának fontosságáról, és Csallóközről a fiatal és csinos illésházi származású, de somorján élő Vígh Erzsébettel beszélgettünk.
Mikor döntötted el, hogy ezt a szakmát választod? Mindig fizioterapeuta szerettél volna lenni?
Vígh Erzsébet: Azt hogy fizioterapeuta lettem nagyapámnak köszönhetem részben. Mozgássérült volt, teljes mértékben nagymamámra és a család többi tagjára volt utalva, ritka neurológiai betegsége volt. Nagyon kreatív emberként állandóan azon gondolkozott hogyan tudná megkönnyíteni magának a mozgást. Ki is talált egy csoda gépet, aminek segítségével könnyebb volt nekünk is a vele való mozgás, de ő is tudott benne tornázni. Azt tanultam tőle, hogy mindig tud mit csinálni az ember, ha akar. Jómagamnak 13 éves koromban hátgerincferdülést diagnosztizáltak, napi szinten kellett tornáznom. Középiskola után, amúgy textiliparira jártam, akkor még azt hittem ruhatervező szeretnék lenni J Egy ismerősöm tanácsára beadtam a jelentkezésemet Pozsonyba diplomás fizioterapeutának. Szerettem volna segíteni nagyapámnak és magamnak is. Elvégeztem a 3 éves iskolát, utána diplomás fizioterapeutaként elhelyezkedtem Csölösztőn a rehabilitációs központban. Munka mellet elvégeztem a főiskolát.
Hogy kerültél Somorjára? (Itt a melóra is gondolok
Vígh Erzsébet: Illésházi származású vagyok, iskola után dolgozni kezdtem Somorján, és ide is költöztem. Körülbelül 6 éve lakom itt kisebb nagyobb szünettel, ugyanis 4 éve kezdtem el magánvállalkozóként dolgozni Somorján. Akkor úgy tűnt, hogy nincs is nagyon messze se túl távol se otthonról se pedig Pozsonytól. Jó stratégiai helynek tűnt és nagyon megszerettem Somorját. Szép kis város.
Mit tapasztalsz, 10 emberből hányan figyelnek oda, hogy eleget s jól mozogjanak?
Vígh Erzsébet: Ezt nehezen tudom általánosítani. De azok az emberek, akik hozzám a Fyziobetbe eljönnek, valamilyen problémával jönnek. És az lehet akár profi sportoló, vagy hobbisportoló vagy irodai dolgozó sajnos nincsenek tisztába a saját testükkel, adottságaikkal esetleg hiányosságaikkal. Pont ezért keresnek meg minket.
Mi a leggyakoribb hiba? (Panasz)
Vígh Erzsébet: Nagyon sokféle mozgásszervi megbetegedéssel fordulnak hozzánk az emberek. Nekem most például sok a váll-fájdalomtól szenvedő kliensem, kollegámnak talán meg sportbalesetek. De a leggyakoribb panasz, amivel felkeresnek bennünket az a hátgerinc probléma vagy nyaki gerinc vagy derék fájás.
Ha jól tudom, van egy ötleted: egy iskolai projekten gondolkodsz. Beszélnél erről?
Vígh Erzsébet: Nagy álmom az ismeretterjesztés, hogy mindazt, amit tudok és megtapasztaltam munkám során tovább tudjam adni az embereknek. Egyik kliensünk szólított meg minket ezzel a kérésével, hogy nem e mennénk ki az iskolába ahová a lánya jár kis előadást tartani a gyerekeknek és tanáriknak a helyes testtartásról.
A témakörök, amiket kidolgoztam ennek kapcsán:
- gyors reggeli torna, hogy átmozgassák minden ízületüket ezzel serkentve a vérkeringést, ami hozzásegít ahhoz is, hogy jobban tudjanak figyelni az órákon.
- Helyes légzés elsajátítása, még így arcmaszkok viselése alatt is.
- Megfelelő testtartás ülés közben.
- Mit csinálhatnak a szünetekben
Mindezt játékosan és egyszerűen, hogy még a legkisebbek is megértsék. És hogy miért a gyerekeknek érdemes ezt megtanítani? Mimnél hamarabb hallanak róla, lehetőséget adunk nekik arra, hogy mihamarabb szert tegyenek a saját testükkel való tudatos bánásra így megelőzhetik a későbbi mozgásszervi megbetegedéseket. Tapasztalatom szerint sokkal nehezebb egy felnőtt embert meggyőzni arról, hogy valamit nem megfelelően végzett eddig és leszoktatni a rossz berögződésről, mint egy gyereknek megtanítani hogyan csinálja jól J Pszichológiailag bizonyított tény, hogy ahhoz hogy egy rossz berögződésünket lecseréljük helyesre minimum fél évet kell napi rendszerességgel végezni a kívánt szokást.
Mit jelent Neked Csallóköz és hogy nem gondolkodtál-e azon, hogy külföldön próbálj szerencsét/illetve ennek a másik oldala: miért döntöttél úgy, hogy itthon kezdesz el dolgozni és segíteni az embereket?
Vígh Erzsébet: Csallóköz a Világ közepe, azon belül a parcella /Illésháza egyik utcája/ ahonnan származom, ezt szokta mondogatni nagyapám. J Többen is kérdezték már tőlem, hogy olyan jó szakmám van, külföldön sokkal több pénzt tudnál keresni fizioterapeuta ként. De kérdem én, idehaza nem kellenek jó szakemberek? Itt is vannak emberek, akiknek éppúgy kell segíteni, és oka van, hogy én ide születtem és itt akarok segíteni. Számomra a pénz nem minden. Ragaszkodom a gyökereimhez, amik ide kötnek a Csallóközhöz.
Mióta dolgozol kollégáddal, Végh Róberttel? Változott valamit a munkaköröd, a közös munka során? Vannak-e hosszú távú terveid, ami a jövőt illeti?
Vígh Erzsébet: 4 éve vagyok magánvállalkozó. Abból az első 2 évet magam csináltam. Sok volt már, nem bírtam a munkát és a vele járó dolgokat. Azt latolgattam, hogy visszamegyek alkalmazásba, mégha az azzal is járt volna, hogy belekeseredek a munkába, mint megannyi volt kollégám. És pont akkor, amikor már épp feladni készültem az álmom találkoztam Roboval az utcán. Hozzáteszem, nem hiszek a véletlenekben. Beszélgetni kezdünk, ki hogy van, a végén meg megkérdezte tőlem nem vágunk e bele együtt valamibe. És így született meg a közös álmunk a FyzioBet magán rehabilitációs klinika. Eleinte féltem, de most így 2 év elteltével úgy látom jó döntés volt. Mindketten fizioterapeuta ként dolgozunk a cégben és mellette szétosztottuk a feladatokat. Robo a marketingigazgató és egyben a menedzsere is a cégnek én meg az adminisztrációs dolgokért vagyok a felelős. Egyszerűen úgy mondanám Robo a cég agya én meg a szíve J Terveink a jövőre nézve, szeretnénk a csapatunkat bővíteni kreatív és ügyes szakemberekkel. Januártól belép hozzánk MUDr. Ingrid Stefanková rehabilitációs orvosnő, aki orvosi tapasztalataival és szakmabeli tudásával fog minket segíteni és klienseinket kivizsgálni. Alkalmazásba keresünk egyelőre egy fizioterapeutát. Szeretnék az információs- edukatív előadásainkkal minél több emberhez eljutatni, hogyan tudják megelőzni a mozgásszervi megbetegedéseket. Első célcsoportunk az alapiskolás gyerekek. Mert őket még a kezdetektől tudjuk a jó mozgás mintákra tanítani.
Mit ajánlasz az embereknek, hogyan előzhetik meg a sérüléseket és a különböző fájdalmas húzódásokat?
Vígh Erzsébet: Legjobb megelőzés saját testünk kiismerése, megismerése. Ehhez jó, ha segít egy fizioterapeuta vagy olyan valaki, aki mozgás terápiával foglalkozik. Ideális az, ha hetente legalább 4 alkalommal végzünk legalább 30 percig tartó folyamatos testmozgás. Legegyszerűbb a séta például, ha valaki nem annyira sportos típus. De egyformán fontos erőnlétünk fejlesztése, de izmain rugalmassága is, amit legalább heti háromszori nyújtógyakorlatokkal biztosítunk be. Higgyék el, hogy már nagyon sokféle kifogást hallottunk munkánk során, miért nem lehet nyújtani vagy magunkra időt szánni. Egy kedves ismerősöm mondta, hogy ugyan annyi energiába kerül a panaszkodás és a kifogások keresése, mint az, hogy változtassunk valamin J
Köszönjük az interjút, és sok sikert!
Vígh Erzsébet: Én is köszönöm.
Méry János
A cikk nyomtatott változata megjelent a Csallóköz c. hetilapban