Szép versek

1. Tollamat az éjszakába mártom, úgy írom ezt a levelet, apám. Egy új Rodostó álmait virrasztom idegen télben, idegen tanyán. És hallgatom a tenger mormolását, mint bús elődöm, Mikes Kelemen. De...

JÁTÉKOK I 1 Európát játszottam. Kusza játék. Északot, Délt, keletet, nyugatot. Egyik félt. Másik röhögött. És simogatott. És rúgott. Ugatott. Melyik hogy. Simultam és féltem. Vagy négykézláb lihe-loholtam. Vagy tán Európa voltam...

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága...

Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás, belészeretni az szívekbe, apostolokba, mártírokba, hogy átadják a századoknak, a századok az ezredeknek! Fényt hagyni, mint a...

Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal,...

(1717. szeptember ) Mindkét hazából kiárvulva, csak hitünkben töretlenül, lelkünk holdfehér vásznaira Isten árnyéka nehezül. Alattunk reménnyel ringó gályán pogány föld felé futunk, hol a Patróna glóriáját ölti magára jó urunk. Otthon zsibbadást...

Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy...

avagy abroncs nyolc plusz két pótkerékre holtvágányra döcögött végül a kopott vörös villamos kalauz és vezető nélkül döcögött holtvágányra végül a kopott vörös villamos nem volt rakva virágos néppel bezzeg amikor...

Minden emberben fa lakik, ágaira fészkel a hit, s dalol, mint valami madár, míg le nem üti a halál. Minden fában lélek lakik, az emeli az ágait, és fészket óv,...

Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk – mint lehet –...