Duka-Zólyomi Árpád (Pozsony, 1941. május 8. – 2013. július 26.) felvidéki magyar atomfizikus, politikus.
FB-szemle:
„Sokunk közkedvelt politikusa és barátja. Úgy ment el közülünk 3 évvel ezelőtt, hogy nem volt lehetősége elbúcsúzni sem rokonaitól, sem barátaitól, kollégáitól, politikus társaitól, sem a szeretett felvidéki magyarságtól. Sajnos, a sors kegyetlen utat rótt ki neki. Ő azonban mindig hű maradt önmagához, családi hátteréből kapott neveltetéséhez, a becsülethez, tisztességhez, a haza és nemzet szeretetéhez, kisebbségi voltához és a Felvidék magyar közösségéhez. Becsülettel szolgálta és védte annak érdekeit ifjú korától élete utolsó hónapjáig. Kiállt sok küzdelmet, békéltetett sok viszályt magyar, szlovák és EU-s politikus társai körében. Munkásságát, parlamenti tevékenységét mélyen tisztelték szlovákiai és brüsszeli kollégái is. Atomfizikusi szakmai körökben közkedvelt kolléga, igazi jó barát és körülrajongott, szeretett tanár volt.
A saját pártja közösségében zajló személyeskedő támadások, pártvezetői önző huzavonák, személye elleni támadások kikezdték az ő türelmét és megértését is. Megtört egészségében ez emberileg érthető, hiszen alaptalan megvádolása elleni harcában nem állt ki mellette senki politikus társai közül, és tárgyilag rábizonyítani sem tudtak semmit, ezért megpróbálták kijátszani és elhitetni bűneit a nagy közösséggel. Ezt ma kár volna tagadni, s tán szégyellni való a ma is porondon figurázó volt politikai társak számára (sajnos, ma már ténylegesen csak figurák maradtak fenn, hozzá méltó nagyságok nem). Duka-Zólyomi Árpádnak csak a brüsszeli kollégák és magyar közösségünk nagyobbik részének bizalma maradt. Merem remélni, hogy a nagyobbik részének, a nem politizáló, tisztességes felvidéki magyar közösség alkotta többségnek, aki az emberséget, személyiségének nagyságát, karizmáját, intelligens politikus voltát tisztelte Duka-Zólyomi Árpádban. Sajnos, az ő elvesztése óta felvidéki politikai elitünkben nem akadt személyiség, aki vetekedhetne személyének nagyságával, politikai intelligenciájával, kimutatta volna a legkisebb jelét intelligens politikájának avagy kivívta volna azt az elismerést nemzetközi szinten, amit ő brüsszeli kollégái körében.
Tiszteljük és őrizzük meg emlékét most mindannyian – pártállás és személyes ellenérzés nélkül. Ellenségei próbálják meg legalább halálában nem támadni, ha már tisztelni nem nem tanulták meg.”