Vélemény

Szerző: Mihályi Molnár László

A zsidó főpapok megítélése szerint Jézus egy felforgató, rebellis, összeférhetetlen és eretnek volt. Elegendő ok vagy ürügy az elítélésre. Különböző indoklás alapján. Egyesek szerint azért, mert letért az igaz útról, amikor megszegte a zsidó életmód előírásait (étkezés, tisztálkodás, szombati gyógyítás stb.). Mások a szent iratok újraértelmezése miatt tartották nem kívánatosnak, mert kijelentette, hogy nem az isteni rend törvényeinek eltörlése, hanem azok beteljesítése a célja, amivel megkérdőjelezte a papság tevékenységének tisztességét. Ám voltak olyanok, nem kevesen, akik csupán az állásukat, jövedelmüket, befolyásukat, hatalmukat féltették, amikor látták, hogy egész tömegek fordulnak Jézus felé. Persze ezek is jónak látták, ha valami vallási ürügyet varrhatnának a nyakába. Ám sokan csupán egy olyan önjelölt prófétát láttak benne, aki megosztja a népet, a híveket, amivel meggyengíti a zsidóság erejét és egységét a római megszállás idején. Szerintük az egység fontosabb az igazságnál, fel sem merült, hogy az illúziókra, hamis hitegetésre épülő egység egy későbbi, katartikus kiábránduláshoz és összeomláshoz vezethet!

Nagy Heródes (aki Jézus születésekor uralkodott) hatalmas építkezésekkel akarta kifejezni hatalmát Jeruzsálemben. A palotáját és a templomot is pazar pompával látta el, s a papok hálásak lehettek neki, lekötelezte őket, hogy ne feledkezzenek meg az ő dicsőségét is hirdetni (bár tudták róla, hogy nem is zsidó származású, hiszen anyja nabateus, apja pedig edomita volt). S hogy megengesztelje a megszállókat, hiszen a császártól és a szenátustók kapta a Judea királya címet, és ők segítették hatalomra, a császár dicsőségére felépíttette Cezareát. Róma is ámulattal figyelte, mire képes, de azt is tudták, hogy mindenkire féltékeny, aki a trónját csak gondolatban is veszélyeztetheti. Ezért gyilkoltatta le a betlehemi gyerekeket, mert hírét vette egy új király megszületésének. De saját környezetét, fiait is halálba küldte, mikor valami gyanúsat észlelt. Ezért mondta róla minden tisztelet nélkül Augusztus császár, hogy „jobb Heródes disznajának, mint fiának lenni”. (a zsidók nem eszik a disznóhúst, azt nem ölik le). Ez a Heródes már életében megépíttette saját síremlékét, de halála után a nép abban élte ki dühödt bosszúvágyát, hogy mindent elpusztított, ami őrá emlékeztetett, a sírja volt az első. Valamiképpen megmenekült fiai (tíz felesége volt, sok gyereke, akik közül többet megöletett!) Augustus császár óhaja szerint egymást között osztották fel Júdeát. Galilea, ahol Názáret, Kafarnaum és a Galileai-tenger (más néven Tibériás tava ill. Genezáreti tó) is található, a fia, Heródes Antipasz uralkodott (rangja tetracha, negyedes fejedelem volt, mert az örökölt terület negyede az övé). Ez az Antipasz az Újszövetségben is szerepel, őt bírálja erkölcstelen életmódja miatt Keresztelő János, ami után kivégezteti (Salome tánca, lefejezés).

Csak kevesen lehettek, akik Jézusban felismerték a valódi prófétát, de néhányan azt is, hogy ő a Messiás, a megváltó. Ezt még kimondani sem volt szabad, mert istenkáromlásnak minősítette a „rendszer”, a „cég”, a „hivatal”, vagyis a hatalom, amely továbbra is a közvélemény uralására tartott igényt, amibe nem szólhatnak bele holmi pusztai prédikátorok vagy csodatévő rabbik. Már pedig a hatalom egyik fő erénye, ezért juthatott hatalomra, hogy megszerezte a közvélemény befolyásolásának többségi részesedését. Ezek után a maga képére formálja (erőszakkal, manipulációval, pénzzel, ígérettel, csábítással, vagy újabban a digitális térben elhintett hazugságokkal) a közvélekedést, hogy az emberek, miről mit és miként gondolkodjanak, közben önmagáról azt hirdeti, hogy ő csupán ennek a közvéleménynek (óhajnak, vágynak, akaratnak, kívánalmaknak) szeretne megfelelni. Később talán már ő maga is elhiszi azokat a hazugságokat, amiket saját maga eszelt ki, és úgy terjeszti, mintha mástól hallotta volna. Persze akik ettől mégis eltérő véleményen lennének, azokat elhallgattatják: meghazudtolják, elszigetelik, letiltják, lehetetlenné teszik, besározzák, korrumpálják, megfélelmlítik, kriminalizálják, megzsarolják. Esetleg úgy ösztönzik más vélemény formálására, hogy lefizetik, rangot, kitüntetést, jól fizetett állást kap, bevonják a hatalomba.

Régebben a közvéleményt provokátorokkal, besúgókkal, ügynökökkel próbálták befolyásolni. Aztán a Rotschildok az első világháború előtt a területek megszerzésére irányuló terveikhez a nyomtatott sajtót vásárolták fel. Elhitetni az egyik oldallal, hogy az a másik egy gonosz ellenség, meg akar támadni, ellenünk fegyverkezik, ezért meg kell védenünk magunkat. Ám a másik oldalon békepárti (pacifista), liberális elfogadó (behódoló), háború ellenes eszméket hintett el, hogy ne akarjanak harcolni, vagyis az ellenfél (ellenség) védekező képességét, immunrendszerét gyengítették meg a hamis propagandával, hogy könnyen legyőzhessék. Ki gondolta volna, pedig igaz, hogy a Nyugatot a szabadkőműves gyáriparosok „ajándékából”, egy pénzzel kitömött barna táska segítségével alapították, hogy a legtehetségesebb fiatal alkotókat gyűjtse össze, a jelentős honoráriummal ide kössék őket, akik a háború idejére már befutott alkotók lehetnek, és pacifista műveikkel befolyásolják a vesztésre és feldarabolásra ítélt Magyarország értelmiségét! Károlyi Mihály is hasonló szereposztásban került elő a Nagypáholy paklijából.

Újabb korokban a közvéleményt a világhálón csápoló közösségi oldalak befolyásolják, ezért ennek uralását kellett először megszerezni, hogy a marhacsordaként terelhető választó tömegeket a vályúhoz irányíthassák! A kísérleti próbálkozások után a főpróba sikeresnek bizonyult, a módszer bevált. Olyanokat tudtak megszólítani bármilyen és akármilyen hazugságokkal, akik számára a politikai csatározások közömbösek, választani sem jártak, de most mégis. Elhitték, hogy diktatúra van, hogy azért nincs nagyobb fizetésük, mert ellopták tőlük, hogy minden baj forrása a kormány, még az éghajlati szélsőségek miatt is felelősek… persze voltak elítélhető gyarlóságok is, amelyek sajnos alkalmasnak bizonyultak alapos felnagyításban a digitális agymosás rendszerbe állítására. Így aztán nem is kellett reklámozni az új jelöltet. Elegendő volt elhitetni, hogy ez a választás leváltja a „gonosz” rendszert, „az embertelen diktatúrát”, és aztán majd jön a tejjel-mézzel folyó, Folyó. Nagy buli lesz, mindent szabad, itt az Új Világrend ! A normális ember úgy gondolná, hogy ilyen nincs, nem lehet, hogy ennyire elszaladhat a ló…. pedig van. S mire a kábulatból az elbambult tömeg felébred, kiderül, hogy csak hatalomváltás volt. Ugyanolyan, vagy még olyanabbak ülnek be a bársonyszékekbe, de immár nyilvánvalóan anyagias, materialista, haszonelvű, istentagadó nemzetvesztő és erkölcsromboló szándékok megvalósítására szövetkezve. Mert nincs ez másként sem keleten, sem nyugaton. Csak a frizura, a kozmetika, az öltöny változik, és sokan ismét csak azért akarnak a hatalom közelében lenni, hogy a maguk kis gesztenyesütőjét megszerezhessék, vagy akár az összes gesztenyést.

Lucifer dörzsölheti a tenyerét: ha bűnbe vitte, akkor az Isten előtt elveszejtette a tömegek lelkét. Ez a kukába kerülő söpredék, maradék pedig a Gonosz zsákmánya lett.

A sötétség a világosság hiányát jelzi! És micsoda bohóckodás közepette húzták le a rollót!

Tényként mindezt megállapíthatjuk, bár nem érthetünk vele egyet, mert világosságot kellene gyújtani a pokolban is, hogy az ártatlanul és jóhiszeműségükben megvezetettek megláthassák, amit látniuk kell. Mert nem mindig balga az az ember, aki maga alatt vágja a fát, ha az elködösítés miatt nem láthatja, hogy azon az ágon áll. Viszont, ha már lezuhant, a sorsa kiszámíthatatlan, mert a Heródesek az ilyen szerencsétlen kiszolgáltatottak uralkodójaként szeretnek tetszelegni, olyanok vezéreként, akik nem panaszkodnak, nem lázadnak, nem is álmodoznak, csak teszik azt, amit rájuk parancsolnak: bármit, akármit, bármikor.

„Ezzé lett magyar hazátok….” – mondaná ismét a költő.

Ismét egy kétszáz éve kibontakozó bölcsünkhöz, Eötvös Józsefhez kell fordulnunk útmutatásért, akit a tettekre „nem a hazafiúi remény, hanem a hazafiúi szégyen” ösztönzött, amikor rádöbbent, hogy bárói rangja mögött a felmenőinek az árulása és behódolása rejlik. Hogy a kulturálatlan önfeladás, emberi alapértékeink feladása, a hitünket és hagyományainkat megcsúfoló alantas tömegjelenetek ne égjenek bélyegként nemzetünk homlokára!

Igen! Ez a csúfos és szégyenteljes irányváltás, ha tétlenül tűrjük, egy újabb Mohács és Trianon, vagyis a végleges önfelszámolás betetőzése lehet.

Amit nem tudtak megszerezni Trianonban, az is gonosz mostohák kezére kerül(-het) !?

„Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.” Mihályi Molnár László

(a szerző felvétele)