hedvig_kv“Nem vagyok, és soha nem is voltam az a bizonyos „mellét veregető” magyar. De magyar voltomat mindig nyíltan vállaltam, azonban nem vágyom a nemzeti hős szerepére sem. Egyszerűen csak annyit akarok, hogy kapjam vissza a régi életemet.”

Lapunk (Szabad Újság) ez év januárjában interjút készített Malina Hedviggel. Akkor még nem lehetett tudni, hogy indul-e büntetőjogi eljárás ellene, ezért a beszélgetést ügyvédje kérésére akkor nem közöltük. Most ebből a beszélgetésből idézzük fel azokat a részleteket, amelyek nem a nyitrai támadás körülményeire vonatkoznak, hanem Malina Hedvig véleményéről, érzéseiről, elképzeléseiről szólnak.

A büntetőtörvénykönyv szerint az ellened felhozott vádakért akár öt év szabadságvesztés is kiróható. Tartasz ettől? És ha mégis megtörténik, hogy jogerősen bűnösnek minősít a szlovákiai törvénykezés, mit teszel?

– Régen optimista voltam, ma sem lettem pesszimista, hanem inkább realista. Úgy tudom, a szlovákiai bíróságokon hasonló esetre eddig nem volt precedens. Ha elfogynak a jogi lehetőségek Szlovákiában, akkor nem marad más, mint hogy nemzetközi szinten keressem az igazságszolgáltatást. Ha Szlovákiában bűnösnek ítélnek, még a strasbourgi Emberi Jogi bírósághoz is fordulhatok.

A nyitrai esetet követően az MKP parlamenti képviselője vállalta el védelmedet. Ezt hogyan fogadtad?

– Természetes dolognak tartottam. Mire van a Magyar Koalíció Pártja, ha nem arra, hogy az itt élő magyarokat védje?

Hogyan visel(te)d az ellened folyó sajtóhadjáratot?

– Nehezen. Arra lélekben fel voltam készülve, hogy nem állnak mellém, de hogy mindent ellenem fordítanak, arra nem. Teljesen abszurd dolgokat olvastam magamról, melyeket különböző feltételezésekkel is megtoldottak. Amivel és akivel meggyanúsíthattak, azt megtették. Például amikor az egyik dunaszerdahelyi étteremben pizzát ettem, percek alatt fotósok jelentek meg, majd az egyik kereskedelmi televízió is. És fényképezték, ahogy eszem a pizzát! Majd az egyik bulvárlap leközölte az étteremben készült képet, és képaláírásként cinikusan megjegyezte, igaz, hogy bár a felvétel szerint gyümölcslét iszom, de vajon ki tudja, mi van a pohárban? Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy voltak olyan médiák is, amelyek korrekt hozzáállást tanúsítottak velem szemben.

Mi indokolhatja, hogy az ellened történt támadást a jelenlegi hatalom kitalációnak tálalja?

– Ezt nem tudhatom, de a történések megtanítottak arra, hogy ne csak egyedi esetekre figyeljek, hanem a folyamatokat is. Az is tény, hogy miután Szlovákiában megalakult az új kormány, több olyan esetről értesülhettünk, hogy Szlovákiában nemzetiségük, származásuk miatt bántalmaztak embereket. Nem én voltam az egyedüli eset, bár az én személyem elleni támadás váltotta ki a legnagyobb sajtóvisszhangot, De miután velem kapcsolatban előrukkoltak azzal, hogy magam találtam ki az egészet, és mindezek után még ellenem folyik eljárás, kérdem én, ki az, akit ha hasonló bántalmazás ér, veszi a merszet, és a rendőrséghez fordul?!

Erős benned a magyarsághoz való tartozás érzése?

– Nézd, nem vagyok, és soha nem is voltam az a bizonyos „mellét veregető” magyar. Ezt támasztja alá az is, hogy a barátom is szlovák nemzetiségű férfi. De magyar voltomat mindig nyíltan vállaltam, azonban nem vágyom a nemzeti hős szerepére sem.

Mire vágysz?

– Örülnék, ha már vége lenne ennek az egésznek. Semmi különöset nem akarok, szeretném sikeresen befejezni az iskolát, majd egy jó állást, ahol lehetőleg a német nyelvtudásomat is kamatoztathatom. Egyszerűen csak annyit akarok, hogy kapjam vissza a régi életemet.

Oriskó Norbert/ Megjelent: Szabad Újság, 2007-05-31