madri_zaFontos témát tűzött tolla hegyére a népszerű magyar újságíró – a Magyar Nemzet korábbi brüsszeli tudósítója – Lovas István. Habár ő csupa ilyet szokott oda tűzdelni. Frissen ropogós, most indult blogjának legelső bejegyzése Fico “kisebbség-elméletéhez”, de még inkább az ernyedten kókadozó felvidéki magyar “érdekképviselethez” intéz néhány keresetlen szót. Sokaknak nem fog tetszeni – ahogy sokaknak nem tetszik általában az, aminek van némi köze az igazsághoz.

Kezdjük azonban az elején. Lovas cikkének címe – “Szlovákiában retteg a magyar kisebbség” – az idei hatásvadász-szezon egyik igazi nagyvadja. Szlovákiában a magyar kisebbségnek ugyanis eszében sincs reszketni, általában köszöni szépen és jól érzi magát az alatta alig észrevehetően rotyogó, egyre melegedő üstben. Sem ideje, sem energiája holmi közfelháborodásra, pláne annak köztéri materializációjára még az olyan megnyilvánulások kapcsán sem, amilyen Lovas Istvánt is írásra késztette.

Arról a ficói kinyilatkoztatásról van szó, melyről korábbi cikkünkben mi is beszámoltunk, s ami miatt őt európai szocialista elvtársai készek lennének kiátkozni (elméletileg). Tudniillik Fico azt találta mondani, hogy országa nem tűri el a mecseteket építő muzulmán bevándorlók tömeges migrációját, mivel – és itt nyugszik a kutya – “Szlovákiát a szlovákok számára hozták létre”. Ez már ismerősen cseng, ugye? Hisz már az alkotmány is úgy ölel bennünket kebelére, hogy “My, národ slovenský”, azaz mi, a szlovák nemzet. És ebből aztán levezethető az a sokféle finomság, amivel az elmúlt évtizedekben megkínáltak bennünket: na Slovensku po slovensky, maďari za Dunaj, stb.

Lovas István azonban nem is e ficói kijelentésen háborodik fel, hanem inkább azon, ahogy arra az érintettek reagáltak, pontosabban nem reagáltak. Azt mondja: “a pozsonyi parlament magyar tagjaira, akik az országon belül most sem hallatták azonnal tiltakozó hangjukat, nem számíthatunk. Ugyanúgy – mondjuk ki – gyávák, mint az Európai Parlament magyar anyanyelvű szlovák képviselői.” Azok lennének? Gyávák? Vagy csak nagyon felvidéki magyarok és ez itt mindig is így ment? Ezt figyelembe véve fájdalmasan elképzelhetetlen, távoli meséket ajánl Lovas: “Nem kellene magyar érdekből és alapvető önvédelemből olykor a baszkokról, katalánokról, skótokról, írekről példát venni? Egy – mutatis mutandis – ottani kijelentés után mi történne San Sebastian, Barcelona, Edinburgh, Belfast utcáin és az ottani törvényhozásban?”
Valóban: mi történne?
Kellemes mélázást mindenkinek…

Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma