és ilyen áron bátrak is lehettünk volna …
De ismét elhitették, hogy egybe kell borítani mindent, válogatás nélkül, és ezt fogják összefogásként megetetni a néppel, függetlenül attól, hogy milyen veszélyes hulladék került bele. Olyan érzésre játszottak rá, aminek hamis ígéretekkel való legyalulása kiszolgáltatottá teheti és önmagát becsülni sem tudó csordává züllesztheti a jóhiszemű közösséget.
Az eredmény tehát józan belátások szerint is várható volt, mégis felelőtlen ígéretek és riogatások, félrevezető kampánystratégia és a problémák valós gyökereinek semmibe vétele jellemezte. Mintha az ártatlanul fogva tartottakat arra biztatnák, hogy legfőbb feladat a börtöncellák kényelmének megteremtése, a börtönkoszt javítása, a rácsok fényezése, a szalmazsákok degeszre tömése és a kiszáradt pázsit zöldre festése, miközben tárgyalásokat folytatunk a börtönőrökkel, hogy ki legyen az új börtönigazgató. Aki egyébként ugyanúgy nem enged szabadon, mint az előző, tehát ezt már eleve nem is kérhetjük tőle, sem azt, hogy felülvizsgálják testvéreink igazságtalan kisemmizését, deportálását vagy legyilkolását. S még akkor is minden figyelmeztetés ellenére kínosan „hiteles érdekképviseletet” kampányoltak, amikor némely listavezetők nyílt színen bocsátották áruba nemzeti értékeinket! Mert „kormányra kell kerülnünk minden áron, bármi áron”, akár az elődeink iránti tisztelet és emberi jövőnk elárulása árán is…
Ilyen áron bátrak is lehettünk volna!
De most olyan helyzetbe kerültünk, mint Csóré vajda, hogy a levegőbe puffogtatta el a puskaport, s ezzel védtelenné tette a várat: s szabad az út a teljes behódoltatás előtt! A megvezetett népet többé nem lehet csatába vinni, s lassan szétszélednek: cél nélkül, reménytelenül….
Az Őrzők a strázsán csoport az induláskor a teljes bojkottot, a távolmaradást tartotta lehetséges módszernek a nemtetszés kifejezésére. Gondolván, hogy ideje már pofára ejteni a gőgös és elrugaszkodott önjelölteket, akik hamis ürügyekkel mindig lemondanak a gyökeres változásról és demokratizálásról! Helyesebbnek láttuk viszont azt, látva a félretájékoztatott és félrevezetett tömeget, hogy őket nem szabad cserben hagynunk, mert a csőd miatti kudarcélmény (ami várható volt) nagyobb csapást jelenthet az összetartozás érzésére, mint egy ellenséges hadjárat. Amiért felelős mindenki, aki ebben a zsákutcába vezető megvezetésben szervezőként vagy cinkos együttműködőként résztvett. Majd meglátjuk, miként vonják le a tanulságot!
Előre látva ennek a hegyomlásnak a jeleit és sejtve következményeit, az Őrzők bárkát épített mindazoknak, akik mégis vállalják és támogatják a problémák gyökeres megoldását, aminek lényege benne van a NEMZETI PROGRAMBAN. Innentől ez a választás már nem a bejutásról szólt, hanem arról, hogy kiderüljön, amint két és félezer éve Thébában, hogy kik vagyunk: „dicső ősökhöz méltó, vagy hitvány utód.” És azzal is számolva, hogy milyen utat tudunk kínálni a választások után a felvidéki őshonos magyar nemzeti közösségnek, hogy emelt fővel becsülni tudjuk önmagunkat, népünket, nemzetünket, értékeinket. A felelősség kérdésében nem azokról van itt szó, akik napi becsületes munkájuk mellett nem tudnak politológiai elemzéseket végezni, ezért ebben a döntésben rábízzák magukat azokra, akikről úgy gondolják, hogy az a dolguk, hogy utat mutassanak. Azoknak a felelősségét kérjük számon, akik utat mutathatnának, megvolt hozzá a pénz, paripa, fegyver, de rosszul végezték feladatukat: vagy azért, mert nem értenek hozzá, vagy pedig szándékosan, haszonért, rangért, dicsőségért.
Mindegy milyen okból (az egyik felelőtlen, a másik gazember), de távozniuk kell, félre kell álljanak, mielőtt még nagyobb ingoványba irányítanák a felvidéki magyar közösséget! Ám előtte illene vezekelniük, bocsánatot kérve megígérniük, hogy a jövőben legfeljebb alázatos közkatonaként kívánják szolgálni ezt a népet. Ha más utat választanak, akkor csak annyit árulnak el, hogy önös érdekből lettek idegen célok hirdetői!
Szlovákia számára nincs sok választási lehetőség! Ahogyan eddig sem állította helyre demokratikus deficitjét, ezután sem várható változás, az egyik pénzügyi maffia váltja másikat, de mi ebben a jövőben is csak megtűrt idegenként szerepelhetünk! És legfeljebb reménykedhetünk, hogy felismerjék: vagy rendezik egyenjogúságunk és egyenrangúságunk feltételeit, méltányolják jelenlétünk értékeit, vagy pedig kénytelenek lesznek lemondani arról, hogy fölöttünk hatalmat gyakoroljanak!
Mihályi Molnár László
„Őrzők a strázsán” nemzeti csoport
A sorozat további részei:
Elvszerű érdekképviseletet vagy látványos összeborulást? (11. rész)