A Gorilla-iratban közzétett információk „olyan vadak, hogy nem is lehet nekik hinni”. Az idő múlása azonban azt mutatja, hogy nagy részük igaz. Bubeníková jobban tenné, ha inkább még ma lemondana, mint holnap.
Még ha mindent rendesen kivizsgálnak is, nyilvánvaló, hogy a közéletnek alapvető megtisztulásra van szüksége.
Hogyan szereztem tudomást a Gorilláról? 2010 tavaszán azzal az információval szólított meg Daniel Krajcer, hogy egy ismerőse egy anyagot tud nekünk adni, amelyik hatalmas méretű korrupcióról tanúskodik. Belegyeztem és így röviddel azután találkoztunk (Juraj Miškov, Daniel Krajcer és én) azzal az emberrel, aki az SIS magas beosztású tisztségviselőjeként mutatkozott be. Az az anyag, amelyet ez az ember átadott nekünk, hihetetlen volt. Szinte naponta olvashatunk a korrupcióról, de ez ezektől az összefonódásoktól és közvetlenségtől levegőhöz sem jutottunk. Felmerült az is, hogy esetleg valamilyen választás előtti titkosszolgálati játékról lehet szó, főleg mivel az illetőnek egyáltalán nem okozott gondot átadni az anyagot.
A találkozó után azt latolgattuk, mi legyen a Gorillával, és több ember véleményét is kikértük, köztük Tom Nicholsonét is. Megtudtuk, hogy az anyagot Nicholson már átadta a rendőrségnek, és azt is, hogy a Sme napilapnak már aránylag régóta a tulajdonában van a Gorilla, de nem akartak róla írni. Megtudtam azt is, hogy ez az anyag körülbelül 30 ember tulajdonában van (csak én négyről tudok). És megtudtam azt is, hogy Iveta Radičová is tud róla. Nicholson szerint tudott róla Daniel Lipšic is és a volt belügyminiszter Vladimír Palko, Martin Fedor képviselő és mások is.
Összefoglalom: az anyagot egy számunkra ismeretlen forrástól kaptuk, nem tudtuk mely információk igazak és melyek nem, a SME napilap visszautasította, hogy írjon az ügyről és az anyag át lett adva a rendőrségnek is. Ezért döntöttünk úgy, hogy valamit tenni kell az ügyben.
Miért léptünk koalícióra az SDKÚ-val? A válasz egyszerű. Ha nem mentünk volna, akkor most Fico van itt hatalmon (mellesleg ez volt az oka annak is, hogy meghátráltunk a marihuána dekriminalizációja és a bejegyzett párkapcsolatok ügyében is, és el kell mondanom, hogy a koalíciós partnereink nem értékelték túlságosan ezt az áldozatot). Másodszor, azt mondtuk magunkban, hogy a Gorilla a múlt, és most Iveta Radičová a miniszterelnök, akinek személye garancia a tisztességre.
Ennek ellenére kellemetlenül meglepett bennünket, amikor 2010 júliusában Ivan Mikloš a Nemzeti Vagyonalap élére Anna Bubeníkovát jelölte. Nekünk ezzel szemben ellenvetésünk volt. Többször is beszéltem telefonon Ivan Miklošsal és Iveta Radičovával is és figyelmeztettem őket, hogy a jelöléssel nagy gond van. Iveta Radičová a telefonba olyan értelemben nyilvánult meg, hogy Bubeníková jelölésének megakadályozása az erején felül van. Végül a jelölést úgy zártuk le, hogy Ivan Mikloš vállalja érte a felelősséget.
Ki hozta nyilvánosságra a Gorillát? Nem tudom, mi semmi esetre sem. Tudtuk, hogy Tom Nicholson könyvet ír a Gorilláról és úgy néz ki, hogy a könyv sokkal érdekesebb lesz , mert a teljes dokumentumon kívül egy csomó információt is tartalmaz, sőt, igazolható tények alapján bizonyítja vagy cáfolja a Gorilla állításait. A könyvnek a közeljövőben meg kellett volna jelennie, de az irat közzététele után úgy tűnik, hogy a választásokig a könyv már nem jelenik meg.
Hogyan tovább? Azt tanácsoltuk Iveta Radičovának, váltsa le Bubeníkovát a Nemzeti Vagyonalap éléről. Vártunk két hétig, mert azt feltételeztük, hogy magától megteszi ezt. Hiszen Ľubo Galko esetében már bizonyította mennyire határozott tud lenni. Egyáltalán nem érdekelte, hogy minden egyes lehallgatásra volt bírói engedély. Ugyanúgy az ügyben sem cselekedett, hogy Ľubo Galko minisztersége alatt 17 büntetőfeljelentést lett benyújtva, míg ugyanannyi idő alatt Baška idejében mintegy kétszer annyi személyt hallgattak le, de büntetőfeljelentést egy esetben sem tettek. Galkot azonnal leváltották, mert Iveta Radičová úgy gondolja, hogy az újságírókat nem lehet törvényesen sem lehallgatni. Bubeníkovával szemben sokkal súlyosabb gyanú merült fel és semmi.
Miért nem lép most a kormányfő? Miért nem szüntette meg Bubeníková esetében a hivatala ellátását? Miért hiúsította meg a Titkosszolgálat főnöke, az SDKÚ jelöltje Karol Mitrík a vizsgálatot azzal, hogy nem mentette fel az alkalmazottait titoktartási kötelezettségük alól? Mi lesz a politikai felelősséggel, amit Ivan Mikloš magára vállalt?
A gorillával összehasonlítva a Titkosszolgálat össes ügye csak morzsányi nagyságú. Nagyságrendekkel tisztább és tisztességesebb párt vagyunk a november utáni politikai pártoktól. Ez magyarázat az SaS rendszeres befeketítésére is, főleg amióta a kiszolgált politikusok megállapították, hogy nem lopni jöttünk, hanem lecserélni őket. Hamarosan, március 10-én az emberek egyenesen megmondhatják, hogy a Gorilla-koalíciót akarják-e vagy a tisztességes emberek pártját.
Sme.blog, Richard Sulík, 2012. január 9. nyomán