SZEMLE / VÉLEMÉNY
„Testi, lelki, szellemi nyomorúságot hozó háborúk, visszaélések és igaztalan békék születtek az emberiség történelme folyamán félreértésekből, pontatlan megfogalmazásokból, szándékos félrevezetésekből, hazugságokból, szelektív hírközlésekből, egymás melletti elbeszélésekből, magyarán a lelketlen és manipulatív (avagy magyarán irányítón befolyásoló, vagy megvezető) igaztalanságból, melyek sok féle szándékkal történhettek.
A 2020. június 12-én a mai Magyarország és a mai Szlovákia kormányfői közt megvalósult államközi találkozó, ébresztette fel bennem a fenti, bevezető gondolatokat, mert – tüzetes vizsgálódás után – úgy érzem, a két fél elbeszél egymás mellett.
A szóban forgó találkozót főleg a magyar fél részéről nagy érdeklődéssel követte az érintett térség nyilvánossága. Sokan sokféle szempontból és eltérő indulatokkal prezentálták, elemezték és elemzik a történteket, ki-ki a maga érdekei, indulatai, vágyai és képességei szerint, megerősítve vagy bagatelizálva, esetleg eltorzítva a két kormányfő részéről elhangzottakat és annak jelentőségét.
Ezúttal csupán a fordítások és értelmezések hírközlését kívánom elemezni, mivel elég sok hiányosságot tapasztaltam e téren. Tisztában vagyok a szinkrontolmácsok valóban nagyon igényes munkájának a jelentőségével, ám az újságírói etika (ha van még ma ilyen) megkövetelné a pontosságot és az utána járást.
Ahogyan azt már előzőleg kifejtettem, törvényi indíttatásból köztudatilag mást jelent a mai (cseh)szlovákság fogalomkörében az Uhorország (Uhorsko) és Magyarország (Maďarsko)[1] kifejezések, mint a mi saját, magyar, igazsághoz ragaszkodó fogalmaink szerint a történelmi Magyarország (vagy Apostoli Magyar Királyság) fogalma és az ezzel jogfolytonos, ma Magyarországnak nevezett Magyar Köztársaság.
Hogy ezzel a ténnyel a mai SzK miniszterelnöke tisztában van, az kiderült a TA3 „tudósítója”[2] kérdésére adott válaszában, amikor a szóban forgó budapesti sajtótájékoztatón azt mondta:
„Nevezzük meg az igazságot, nevezzük nevén, hogy részei voltunk Uhorországnak, Magyarország ezt nem nevezi Uhorországnak, de mi részei voltunk Uhorországnak, mi szlovákok is, együtt egy közös országban voltunk.” [3]
Ez a mondat zavarba is hozta az index.hu[4] oldalán megjelent felvétel magyar szinkrontolmácsát, aki kissé zavarosan ezt így fordította:
„Nevezzük néven az igazságot, mondjuk ki, hogy mi a magyar királyság, a régi történelmi Magyarország, az Uhorszkó részei voltunk, együtt éltünk egy országon belül magyarok és szlovákok.”
Hogy az ilyen típusú „nevén nevezett igazság” egymás megvezetése-e, vagy egy ígéretes nyitás a valóság láttatása felé, mindenkinek a saját ítélőképességére bízom.
De ugorjak vissza magához a TA3 riporterétől Orbán Viktornak címzett kérdésre, amely így hangzott:
„És egy kérdés a magyar miniszterelnök úrnak: a szlovák média nagy figyelmet fordított az Ön június 6-i beszédére, amelyben Trianonról is beszélt. Tehát azt mondta, hogy a Nyugat valamilyen módon megerőszakolta Európa ezer éves határait. Én megértem, hogy Magyarország Trianont, mint történelmi sérelmet látja, de a kérdés az, hogy mit akar Ön tenni azzal a történelmi sérelemmel?”[5]
Nos, itt érzékletes volt Orbán Viktor tolmácsának fordítása is, hiszen joggal sérelemnek és nem igazságtalanságnak (ami szlovákul: „nespravodlivosť” lett volna), fordította a „krivda” szót.
Ezt a „krivda” szót szubjektív érzelmek kifejezésére használja a szlováknyelv akkor, amikor egy becstelenséget, rosszindulatú és alaptalan méltánytalanságot sérelmez valaki. Ilyenkor nem az igazság vagy az igazságosság a megítélés kiindulópontja, hanem a szubjektív érzelem, mint például a hűtlen társra hárított bosszúéhes sértődöttség.
A magyar miniszterelnök a fenti magyarázat nélkül is ráérzett a különbségre és ekként reagált rá:
„És amikor mi beszélünk róla, a szó, amit tán a tolmács használt nem Ön, de lehet, hogy szlovákul is így hangzik, az a sérelem, az irreleváns. Az igazságtalanság az nem sérelem.”
Nos, ez a mondat sem a magyar, sem a szlovák hírcsatornákon nem jelent meg.
Például a Pesti Srácok hírportál VKL monogramú felvidéki tudósítója a fentiek ellenére egekig magasztalja a találkozót, mi több leírja, hogy a szlovák miniszterelnök Trianon kapcsán – többek között – azt mondta:
„Megértjük a magyarok szívét, akik igazságtalannak érzik a történteket, de a jövőbe akarunk lépni.”
Miközben azaz igazság, hogy nem az igazságtalan szót, hanem a sérelem szót használta, tehát helyesen így hangzik:
„Megértjük a magyarok szívét, akik sérelmezik a történteket, de a jövőbe akarunk lépni.”
Ahány szlovák média terméket elolvastam mind a sérelem szót használták, – már amennyiben idézték a magyar miniszterelnök szavait,– míg magyar részről mindenhol az igazságtalanság lett leírva.
(…)”
[1] Lásd: Popély Gyula, Erős várunk az iskola, Madách – Posonium 2005, 91.o.
[2] Vlado Lichvár, és nem az index.hu felvételének szinkrontolmácsa által mondott Balla Richárd.
[3] Lásd a https://korkep.sk/cikkek/kulugyek/2020/06/12/orban-matovicnak-legyen-jo-miniszterelnoke-a-szlovakiai-magyaroknak/ felvételén a 24:10 ó. elhangzó kérdés 26:00 ó.- nál kezdődő válasza pontosan: „Pomenujme pravdu, pomenujme, že sme boli súčasťou Uhorska, Maďarsko to nenazýva Uhorsko, ale boli sme súčasťou Uhorska, že aj mi slováci vtedy sme boli spoločne v jednej krajine..”
[4] https://index.hu/video/2020/06/12/orban_viktor_igor_matovic_elo_kozvetites_sajtotajekoztato_facebook_live/
[5] Ahogyan elhangzott: „A otázka na maďarského pána premiera: Slovenské médiá sa dosť venovali Vášmu prejavu zo šiesteho júna, v ktorom ste hovorili aj o Trianone. Hovorili ste o tom teda, že západ akým si spôsobom znásilnil tisíc ročné hranice Európy. Ja chápem, že Maďarsko vníma Trianon, ako historickú krivdu, ale otázka je, že čo chcete vy s tou historickou krivdou urobiť?”
Részlet Polgár Hajnalka (a szerző a Magyar Polgári Kör polgári társulás alelnöke – szerk. megj.) írásából, a forráscikk itt olvasható:
https://magyarpolgarikor.blogstar.hu/2020/06/14/forditva-vagy-forditva-avagy-gondolatok-az-orban-viktor-es-matovic-s-igor-talalkozo-margojara-/96324/