Ez a hajó most elmenni látszik. Az Összefogás sajnos bebizonyította, hogy számára a politika egyelőre csak marketing tevékenység, nem a köz szolgálata. Színek, dallamok, virtuális politizálás valós felelősségvállalás nélkül. Szerintem rendkívül enyhe az a kritika, ami ezért érte őket, pláne hogy egyre erősebb annak gyanúja, hogy mindezt megrendelésre tették az első aláírás megszerzésétől a tárgyalások végleges meghekkeléséig.
Nehezen magyarázható ugyanis, hogy az általuk asztalhoz hívott feleket miért látták volna idővel inkább a NAKA bilincseiben, vagy épp miért akartak álprofilok mögé bújva lejáratni mindenkit, akit augusztusban még tárt karokkal vártak Gombaszögön. Ilyet csak az tesz, aki józan belátás vagy szabad akarat híján cselekszik. Bármelyik is hiányzott, az nem sok jót jelent.
A mai napnak senki nem örülhet igazán. Az Összefogás nevetség tárgyává válik azzal, hogy kimarad az összefogásból, a Híd maradványaival pedig nem lesz egy leányálom a közélet újraépítése. A holtpontról viszont valamerre el kellett mozdulni, és valahol mindenkinek megkönnyebbülést jelenthet, hogy végre vége ennek a gyötrelmes tárgyalósdinak.
Az összefogás ugyanakkor változatlanul közérdek marad, én pedig minden fenntartásom ellenére (melyeket továbbra sem vagyok hajlandó elhallgatni), őszintén remélem, hogy hirdetői átesnek végre a kezdeti gyermekbetegségen, és felnőnek a feladathoz. Mert még egy tartós megosztottságot eredményező állapotot és belharcot már nehezen él túl ez a közösség.
Gubík László
Megj.: A szerző a Szövetség a Közös Célokért elnöke, itt olvasható véleményét a saját fb-oldalán tette közzé.