Augustus  császár idejében, amikor az első népszámlálást elrendelték, nem csupán a Megváltó születésének hírét zengték az angyalok, mert Heródes gonoszsága máris árnyékot vetett a világra.  Ez az árnyék két évezred múltán még sötétebb lett.

Midőn a XX. századi európai civilizáció a téveszmék viharában elveszítette vezérfonalát, majd az anyagi önzés és birtoklás csábításának engedve a pusztulás és önpusztítás felé vezető tévutakra sodródott. Egyének és egész embertömegek tagadták meg istenüket, nemzetüket, emberi arcukat és hivatásukat. És nem mertek nemet mondani a gonosz szándékokra, és nem mertek igent mondani a legtermészetesebb emberi értékekre. Pedig az ember nem élhet sokáig büntetlenül sorsa ellenében. Ezt a bölcsességet ismeri a Szentírás és tud róla az emberi tapasztalat!

Ahogyan Márai is üzeni, „ha akarnám, se lehetnék más, mint magyar, keresztény, polgár és európai.”  A gonosz csábítások vagy támadások ellenében, amíg van hitünk és családunk, vannak mély hagyományban gyökerező nemzeti gyökereink, addig van menedékünk, van otthonunk, ahol felnevelő édesanyánk szerető gondoskodásának és édes anyanyelvünk szavainak megtartó emlékeiből fakad a forrás: lelkünk, szellemiségünk, becsületünk, önbecsülésünk s a jövőnk. Az utánunk következő nemzedék sorsa vagy végzete. Múltunk emlékeiből táplálkozunk, de előre nézünk és fölfelé tekintünk.

Volt, amikor ezt fegyverrel is védték, de mindenkor a vállalás bátorságával.

Bár egyedül nem állíthatunk meg sem hadakat, sem az emberi gyarlóság szennyáradatát, de amíg elegen vagyunk, amíg keresztény nemzeti közösség és nem tévelygő csorda vagyunk, addig helytállásunk és példamutatásunk lehet a legerősebb pajzsunk és fegyverünk. Mert nem mindegy, hogy milyen magatartás emlékét hagyományozzuk gyermekeinkre, hiszen  ez lesz legfőbb örökségük.  S ahogyan Sütő András is üzeni: „Nincs más számonkérés, csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek, a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.”

„De aki embernek hitvány, az magyarnak is alkalmatlan.”

Tudnunk kell helyünket és emberi kötelességünket itt a karanténba zárt felvidéki végvárakban is. Őshonos magyar népként, idegen uralom alatt, szülőföldünkön.

Ha másért nem: CSAKAZÉRTIS! Mégis!

Mihályi Molnár László

A szerző felvételei