Latrok között
Amíg őrjöng
a káprázattal hergelt csőcselék,
és kereskedők pénzéből fizetett
önkéntesek érvelnek
Barabás szabadulása mellett,
nehogy a piacot rontó názáreti
megmeneküljön,
és hogy ne inogjon a távoli Róma
tekintélye ebben a poros és unalmas
tartományban sem;
a helytartó megkorbácsoltatja
a vádlottat,
bár semmi vétket nem talált benne,
ám így elnyerheti
a vérszomjas csődület rokonszenvét:
a többségnek tetszik és éljeneznek.
(mindig jobb lesz a közbiztonság
egy jól megszervezett kivégzés után.)
Csak ez a lényeg!
Azután jöhetnek
a papok, próféták, bölcselő pásztorok
megvitatni,
hogy a jobb vagy a bal lator
volt-e az elvetemültebb,
mert ezen hosszan el lehet
csámcsogni borozgatás közben,
sorolva mások bűneit…
Ez eddig mindenkor bevált,
és a későbbi hírnökök történeteiben
nyoma sem lesz,
hogy a latrok mellett volt egy harmadik,
nem jobb- és nem is baloldali,
hanem középen,
egy ártatlan vére csorgott végig
a kereszten…
Kárpát kárpitja alatt
(pünkösdi remény)
elzúgott fölöttünk
a böjti szél
s itt maradtunk
mint szétszórt levelek
de vasárnapra
a Szent Igét
megmutatta
hogy beteljesedett
s a hegy nyergébe
gyűjt egybe ismét
és sólyom köröz
a Somlyó-csúcs felett
kiterítve védő szárnyait
mert Anyánktól jött
élő üzenet
ha elfogadjuk
kinyújtott kezét
hogy összetartson
lélek és a hit
bár a sátán
maga tépte szét
de egybeforr
mi akkor megrepedt
Líra és kegyelem
Ha csupán
könnyed játék a szó,
s nem ered könnyed,
ha fáj,
és nem ajándék már az ihlet,
akkor nem illet
babér,
s a szavak
a tél jegéből
nem törnek tavaszt,
a sziklákból
nem fakad élet,
nem ered vér,
s az ég felől nem árad
malaszt…
Tudhatod vajon:
mi az áldozat?
Mihályi Molnár László versei