Az ember csak végzi a dolgát és végzi és végzi és észre sem veszi, hogy a nyárból lassan karácsony lett. Mondom ezt azért, mert a következő interjút, ha jól emlékszem, még augusztusban készítettem Grendel Lajos tanár úrral. Egy biztos, akkor nagyon meleg volt. A lényeg, viszont, hogy elérkezett az az idő is, hogy, ezt az interjút közzé tegyem. Íme!
Szép napot kívánok, tanár úr, hogy érzi, milyen állapotban van a felvidéki magyarság, mivel lehetne esetleg javítani az identitástudatunkat?
Jó kérdés, véleményem szerint nincs megfelelő állapotban. Sok még az illúzió és azt hiszik legtöbben, hogy majd az állam megoldja minden problémánkat, és hogy nekünk semmit sem kell tennünk. S ez érzésem szerint a szlovákiai magyarságra a legjellemzőbb. Az erdélyi és délvidéki magyarsággal szemben egyfajta illúzióban élünk, hogy miért, azt én most nem akarom feszegetni, az egy órába is telne. De azt a sokkot, melyet az 1945-48 közötti tömeggyilkosságok, kitelepítésekkel, és folytathatnám okoztak sajnos máig nem sikerült kihevernünk.
Ön szerint van-e megoldás, és ha van, akkor mi lehetne az? Hogyan kéne elindulni, mik az első kis lépések? Mire kéne a fő hangsúlyt fektetni?
Az identitás megerősítésére. A politikai lépések az egy más kategória. Az identitás megerősítésére kellene hangsúlyt fektetni úgy, hogy szlovákiai magyar egyenrangúnak érezhesse magát a szlovákkal, mivel még mindig nem érzi magát egyenrangúnak. Az identitás megerősítése az első lépés, a többi pedig majd a jön.
Említette, hogy kötelességének érezte, hogy ´89-ben íróként a forradalom mellé álljon. Ön szerint a felvidéki magyar értelmiség, például irodalmárok, írók, egyetemi professzorok, közszereplők, történészek stb. miért nem szólnak föl jobban, egységesen és mindig a felvidéki magyarság ügyei mellett, ha úgy tetszik miért nem állnak ki jobban a felvidéki magyarságért, amikor igazán kéne? Gondolok itt például a Malina Hedvig ügyére, a DAC stadionban 2008-ban történtekre, a nyelvtörvényre, a kis iskolák ügyére, de még sorolhatnám.
A kérdés nagyon jó, teljesen egyetértek a felsoroltakkal, de nem tudom én sem pontosan. Ez megint csak az illúziókban való gondolkodás. Majd valahogy megoldódik. Nem, nem oldódik meg sehogy sem magától.
Mert ugye az lett volna a következő kérdésem, hogy kell-e szerepet vállalnia a felvidéki magyar értelmiségnek, az ilyen ügyekben. De ahogy a szavaiból kiveszem, Ön úgy gondolja, hogy igen, szerepet kell vállalnia az értelmiségnek.
Igen, teljes mértékben úgy gondolom.
1989-ben ugye aktívan részt vett a rendszerváltásban. Voltak esetleg politikai ambíciói?
Nem, rögtön a rendszerváltás után kijelentettem, hogy nem kívánok részt venni a politikában, és hogy visszatérek az írói pályára. Lehetőségem lett volna, hiszen ajánlottak pozíciót, de nem akartam élni vele. 1989-ben én a legismertebb magyarnak számítottam, tehát kötelességemnek éreztem, hogy fölszólaljak. De ezzel a politikai pályám be is fejeződött. Két felszólalásom volt, november 23-án és november 25-én, s például 1990 márciusában meg akartak választani az FMK elnökének. Elhangzott ott, hogy én leszek a legalkalmasabb, kapásból elutasítottam.
Ön hogy látja, van-e hatékony érdekképviselete a felvidéki magyarságnak és…
(közbevág) Nincs, ezt így kapásból mondom, hogy nincs, mert az MKP és a MOST közül az MKP tudná csak képviselni a felvidéki magyarságot, de nincs a parlamentben, a MOST viszont ott van, de csak papíron képvisel minket.
Nem gondolkozott-e el azon, hogy mint Grendel Lajos, az író részt vegyen valamelyik párt kampányában, esetleg hogy függetlenként induljon a listájukon?
Nem. Túlságosan öreg vagyok, túlságosan nehezen fejezem ki magam. Az, hogy agyvérzés ért 2011-ben, abszolút megváltoztatta a kommunikációs készségeimet. Szóval semmiképpen. De szerintem a politika nemcsak a képviselőkön múlik, hanem a publicisztikán, az esszén is. Így bizonyos értelemben előnynek is tartom azt, hogy nem veszek részt egyetlen politikai párt munkájában sem, hiszen ezáltal szabadabb a mozgásterem.
Köszönöm az interjút és jó egészséget kívánok!
Forrás: Méry János, Felvidék.ma