FB-SZEMLE:
Bizony, nevetséges és siralmas is egyben, amikor az állatorvosi ló úgy gondolja, főszerepet játszhat az élet nevű egyszer használatos darabban. Napjainkban Szilvássy József, valaha jobb sorsra érdemes újságíró csúszott ilyen helyzetbe, aki újabban mindenféle „izék”, a köz manipulálására is alkalmas témák főfoglalkozású rostálójává lépett elő.
A jobb ízlésű olvasótól elnézést kérek az izé kifejezésért, de magam nem tudom egyéb, kellően kifejező gyűjtőszóval megjelölni mindazt, ami Szilvássy úr rostáján újabban fennakad. Közelebbről megnézve persze valószínű, hogy leginkább a szerző szervilizmusa az, ami összeköti ezeket az általa néhanap csokorba ráncigált témácskákat.
(…)
Amiért most tollat ragadtam, az egy komolyabb jelenség, amelynek Szilvássy József egyre mélyebbre zuhanása csak az egyik eleme. A szlovákiai magyar értelmiség egy rétegének elerkölcstelenedése, ha tetszik: közösségünk részükről való elárulása, saját volt értékrendjük megtagadása az, ami miatt szükséges ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ezért fontos annak átgondolása, hogy jut el odáig egy egymással viszonylag jó kapcsolatokat ápoló tagokból álló – s ezáltal egymást befolyásolni is képes – értelmiségi réteg, hogy megtagadja saját addig vallott értékeit és egy torz, vélt modernitás jegyében egyszer csak elkezdi az ellenkezőjét hirdetni annak, amiről addig írt, vagy amivel kapcsolatban megnyilvánult. Ezt látva az embernek kedve támad megkérdezni: a mostani vagy a volt énjük (volt) hazug?
(…)
Szilvássy Józsefnek tehát bizonyára kiadták, hogy „független” rostálásakor akadjon bele az alábbi kijelentésbe: „vegyes párt: feloldódás, magyar párt: megmaradás”. Láthatóan nagyon idegesíti ez a mondat a Most-Híd vezetését, különböző csatornákon próbálnak reagálni rá és magyarázkodnak jelentős intenzitással.
Magam könnyen pöckölődök ezzel a témával, mert az elmúlt hét évben nagyon sokszor elmondtam, leírtam, hogy a Most-Híd léte, létének filozófiája és tevékenysége nagyon káros a felvidéki magyarság számára, s mögötte személyes anyagi és politikai érdekek állnak. Bugár Béla ezért a kijelentéseimért négy alkalommal adott engem bíróságra, mind a négy pert megnyertem.
Szilvássy tehát „észrevette” a fenti kijelentést, s annak „cáfolására” ennyit tett hozzá: „A Hídnak nincs egyetlen olyan megnyilvánulása sem, amely az asszimilációt támogatná.”
Ezen a ponton elsősorban a kijelentés igazságtartalma fölött kell elgondolkodnunk, s nem elsősorban az önmagától kirakatba állt férfiút, Szilvássy Józsefet megnéznünk minden oldalról. Azzal a kitétellel, hogy nem szabad ignorálni az erkölcsi indíttatású odafigyelést sem a jelenségre, mert talán mégsem mindegy, milyen értékek hordozójaként „ossza az eszet” Szilvássy az Új Szó arra fogékony olvasóinak.
(…)
Ez a vegyespárt, a nem az elvek képviseletére, de a napi politikai és gazdasági trükközés irányában szocializált szerveződés. Amely, ha nincsenek kőbe vésett szegletkövei, akkor előbb-utóbb elveszik az ide-oda csúszkálás örvényei közt ( lásd koalíció a Szlovák Nemzeti Párttal és a velejéig korrupt Smerrel).
Nos, itt van a Szilvássy-féle szemforgató mondat legnagyobb hazugsága. A vegyespárt a LÉTÉVEL, S AZ ABBÓL FAKADÓ MEGNYILVÁNULÁSOKKAL támogatja leginkább az asszimilációt és roncsolja a legerősebben a közösségi belső kohéziót. Ahová csak nézünk kisebbségi közösségünkben, majdnem mindenütt a szembenállást, a belső energiáinkat pocsékoló egymásnak feszülést intézményesíti.
(…)
Nem tudom, felvállalja-e például Szigeti László, a Kalligram kiadó volt vezetője, a Most-Híd egyik létrehozója és az Új Szó szerkesztőbizottságának elnöke a nyolcvanas években megjelentetett Csendek útjain című kötetét, amelyben tisztességes riportok és szociológiai írások vannak – olyanok, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az elmúlt években publikált írásaival és az Új Szó vezetésében végzett tevékenységével? És megnevezhetnék itt még néhány más tollforgatót is, akikre ez az elfordulás szintén jellemző.
S az alapkérdés: mi lehet az ok?
A pénz?
Szilvássy sima zsoldos?
És Szigeti László akit sokak szerint elsősorban a Kalligramon keresztül megvalósult üzleti érdekek motiváltak az elmúlt években, amelyek a Most-Híd segítségével valósultak meg?
S az érdem, hogy találtak egy Bugárt és csapatát, aki társult hozzájuk némi erdőtulajdonokért, magyar választóktól elorzott R7-es nyomvonalú földecskékért, kastélyocskákért? ( Ezek a pénzek nem csak úgy, homályosan jönnek-mennek, hanem bizonyíthatóan Bugár zsebében landoltak, politikai információval való visszaélés miatt.) Mások pedig ügyvédi megbízatásért, gazdasági lobbi tevékenységében való részesedésért csatlakoztak – és a sor folytatható?
(…)
Persze, elismerem, van egy nagy érvük ellenem: a szlovákiai magyar választók egy része mindezt a szavazatával legitimálja.
Ám vigyázat: ez az érv nem az igazságról, hanem korunk viszonyairól szól.
S ha egy kisebbségi közösség eltáncol az igazságtól és a három majom „nem látom, nem hallom, nem mondom” pozíciójába taszítja magát, azzal léte, jövője legelemibb pilléreit teszi kockára.