Régi história. Odáig visszamenően, amikor még az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kéz a kézben haladt Duray Miklós és Szőcs Ferenc vezetésével. Akkor még nagyon határozott és következetes volt a csehszlovákiai magyarság közös érdekvédelme, de ami már akkor is zavarta ezt a harmonikus együttműködést, az az FMK (Független Magyar Kezdeményezés) különutas, a szlovákokkal szövetkező politizálása volt.
Számottevő támogatottsággal nem rendelkezett, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) a saját választási listáján juttatta be néhány emberét a Szövetségi Gyűlésbe és a szlovák parlamentbe. Ez nagy jótétemény volt a VPN részéről, amit meg kellett szolgálni. Ki ne emlékezne az idősebbek közül, hogy az FMK egyik szövetségi gyűlésbeli képviselője rendszeresen gáncsot vetett Duraynak, amikor beszédet mondott. S ez a gáncsoskodás állandósult, és MKP-s mezbe öltözve mind a mai napig tart. Elég csupán a Bugár kontra Duray című, egyetlen napilapunkban megjelent cikk kapcsán a politológusi minőségben meg-megszólaló Öllős László véleményére hivatkozni, aki, miután helyesen állapítja meg, hogy az MKP kongresszusa előtt hiányzik a programok ütköztetése (remélem, a kongresszuson nem fog hiányozni), azzal folytatja, mentve az MKP legfőbb politizálóját, hogy „a pártszervezés nem működött a legjobban, ezt bizonyították a megyei és a helyi önkormányzati választások is”. Ehhez a lap buzgó hírszerkesztője igyekszik gyorsan hozzátenni, hogy a pártélet szervezése Duray Miklós ügyvezető alelnök feladata volt.
Nos, adódik kérdés: lehet-e annak ellenére is sikeresen pártéletet szervezni, hogy az MKP nyolcéves kormánykoalíciós politizálása egészében véve hibás volt? Ennek egyenes következménye ugyanis a megyei és önkormányzati választások sikertelensége. Vagy már elfelejtettük, hogy Duray az értékelő jelentésében megírta a nyilvánvaló okokat, de az MKP elnöksége lesöpörte az asztalról. Tudomásom szerint a nyolc évig tartó koalíciós kormányzás idején nem Duray akart mindenáron a kormánykoalícióban maradni, amikor érdekeink ellenére a megyék határait kialakították, s számunkra teljesen megszégyenítően átszabták. Voltak morgolódások, de ezek jóformán csak a szlovákiai magyar választó megtévesztését szolgálták. Aztán ment minden tovább a szlovák érdek által diktált úton. Szlovák körökben elterjedt, hogy Bugár, Durayval ellentétben, kezelhető, megdolgozható. Amikor a Markíza műsorában, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Pavol Hrušovský volt Ján Slota beszélgető partnere, aki talán borgőzös jókedvében rontott neki válogatatlanul sértő szavakkal az MKP-nak, a kereszténydemokrata elnök anélkül, hogy ismerte volna a magyar közmondást (Dobbal nem lehet verebet fogni!), imigyen szelídítette Slotát: „Janko, feleslegesen indulatoskodsz, kiabálsz. Nem így kell azt csinálni… Mi nyolc évig kormányoztuk az országot a Magyar Koalíció Pártjával, s mit értek el?” Ezt sem Duraynak mondta a kereszténydemokrata elnök, mivel nem ő vezette nyolc évig az MKP részéről a koalíciós tanácskozást. A koalíciós partner „köszönte meg” így a Bugár Béla vezette MKP-nak a majdnem semmittevést.
És bizonyosnak látszik, ha újra megválasztják, mi talán nem, ám a szlovákok biztosan jól járnak! Kell nekünk ennél több?
S még valamit az autonómiáról. Az Együttélés komáromi nagygyűlése óta támadják. A volt FMK-sok is. Vajon milyen érdek vezeti őket? Mert hiszen az a szegény autonómia kapott már olyan ijesztő minősítést is a részükről, hogy gettósítja, legújabban meg falkába kényszeríti a hatszázezres szlovákiai magyarságot! S ezt ők kikérik maguknak! Néha szinte már úgy néz ki, hogy aki autonómiát akar, az hülye vagy gonosztevő! Pedig az autonómia nem bűn Erdélyben, a Vajdaságban, a Kárpátalján, Finnországban, Olaszországban, Spanyolországban és Európa számos más országában, ahol már működik, vagy ahol programban szerepel. Miért halálos bűn hát az autonómia emlegetése éppen nálunk, és a volt FMK-sok részéről?
Ajánlható a kongresszusi küldötteknek, hogy komolyan gondolkozzanak majd el a tisztújítás során, mert ha a további négy év majdnem semmittevése mellett döntenek, azután a mi érdekeink szempontjából úgyszólván visszafordíthatatlan lesz minden! Így is a huszonnegyedik órába jutottunk a megoldatlan problémáinkkal. És még mindig nem került a térfelünkről semmilyen alaposan átgondolt rendezési csomagterv a kormány és a parlament asztalára. Sem az autonómia tervezete, sem más. Időmilliomosok lennénk? Vagy már késő, elment a vonat? Vagy az MKP megtette kötelességét, súlyos gondjaink elhallgatásával besegítette Szlovákiát az Európai Unióba, s most már nincs rá szükség az ország kormányzásában? Meg az sem következett be, amit az MKP néhány fő fője az Európai Unióba történő belépéstől várt. Vagyis hogy megoldódik minden problémánk. Ott oldják meg helyettünk! Az igazság az, hogy csak amit magunknak kiharcolunk, az lesz az Unióban is a miénk! A kongresszusi küldöttek mindezekből a helyes következtetést levonva, az ügyünk iránt bizonyítottan elkötelezett embereket válasszanak meg a párt vezetőinek!
Mács József – Szabad Újság
http://www.bumm.sk/7875/cikk.html