Magyarországon (a maradék Magyarországon) már javában folytak a változások, Berlinben ledöntötték a falat, ám Csehszlovákiában még készültségbe helyezték a hadsereget a szocializmus védelmére, és a besúgók patkánycsordáit uszították rá a felvidéki magyarok szervezkedéseire. Már nyár óta érlelődött egy értelmiségi találkozó gondolata, a gömöri kerékpártúra tábortüzei mellett is volt mit jegyzetelnie az államrendőrség beépített vagy kiküldött embereinek, s a klubvezetők szeptemberi találkozóján Tóth Lajos egy kész ötlettel állt elő. Novemberi kerek évfordulós születésnapjára meghív mindenkit, hogy körülbelül 100 emberrel számolva egy felvidéki értelmiségi reprezentációt lehet megvalósítani arra a témára, hogy mit jelent csehszlovákiai magyar értelmiséginek lenni. A születésnapja, november 18-án éppen szombatra esett, előtte hetekig zaklatta őt a rendőrség, de ha esküvőt lehet rendezni a vágselyei vendéglőben, akkor születésnapot is, és mint magánrendezvényre bárkit meghívhat. Keletről egy autó vágott neki a ködös hajnali útnak (Zachariás István, Fuksz Sándor, Köteles László, Puntigán József és jómagam), így mi sem maradtunk le a találkozóról, bár már előző este érkeztek a hírek Prágából a diáktüntetésről, s talán már halottak is szerepeltek a hírekben.
Selyén több autóban is „éber szemek” várták az érkezőket, s az egyiküket Tóth Lajos tapintatosan melegebb égtájak felé orientálta a fényképezőgépével együtt. (milyen érdekes lenne ezeket a képeket is előkotorni a politikai rendőrség archívumából, amit ki tudja melyik gengszterpárt nyúlt le magának). Sorsunkról, a szétdaraboltságról, a jogfosztottságról, a megaláztatások évtizedeiről, az agyonhallgatott Esterházy Jánosról és mártírsorsáról is szó volt, és akkor volt talán öt éves a Ghymes, és ők is köszöntötték az ünnepeltet, mert megérdemelte, hiszen 1966-ban alapította meg a vágselyei Vörösmarty Klubot, mely az 1968-as időszakot követő tisztogatások idején sem szűnt meg működni, és sokáig még Pozsonyból is eljártunk a hétfő esti nagyszerű összejövetelekre, ahol például Nagy László költővel, Ruffy Péter közíróval és a Muzsikás együttessel is lehetett találkozni. Így kezdődött el a sikeres honismereti kerékpártúrák kapcsán a nyári művelődési táborok újraszervezése is, amit Tóth Lajos 1977 tavaszán a prágai AED huszadik évfordulóján terjesztett elő, hozzá csatlakozott Bajnok Pista is Komáromból, akit még rimaszombati klubvezetőként ismerhettem meg gimnazista koromban. Majd ezt követően a Csemadokban egy olyan belső erjedési folyamat kezdődött el, amely a sokáig csak félig legálisan működő klubok számára belső szervezeti keretet adott, és 1978 elején Érsekújvárott megalakulhatott a klubtanács, s ezzel a magyar sors és a magyar gondolat számára nyerhettünk terepet. Tóth Lajos itt is az élen járt, és nem maradt egyedül, bár szűk régiójában alig talált társakra. A meghunyászkodók, a behódolók, a gyávák és jellemtelenek elkerülték, nehogy bajuk legyen belőle miatta.
1989 után tett egy kis kitérőt a szabadgondolkodók térfelén, de hamar rá kellett döbbennie, hogy azoknak az liberális szervezkedéseknek, amelyeket akkoriban szinte egy „valahonan” csapásra elővarázsoltak a Soros-fiúk, nincs semmi közük a reformkori magyar nemzeti liberalizmus szellemiségéhez, mert a huszadik században olyan bankok pénzelik a liberális csoportosulásokat, amelyek ebben a báránybőrben rejtőzködve terjesztik a gyökértelenség, hitetlenség, keresztényellenesség, hagyománynélküliség és nemzetellenesség mételyét, és erre a feladatra a felvidéki magyar körökben is megvásároltak embereket az FMK álorcájába öltözve. Ma már tudjuk, hogy Kelet-Európa jutányos felvásárlása céljából készítették elő a liberalizmus lélekölő gyalugépével a terepet, ám akkoriban még sok jóhiszemű áldozatot is szedett ez a ragályos kórokozó nemzeti térfelünkön.
1991-ben Tóth Lajos iskolát, magángimnáziumot alapított, amikor látta, hogy az magyarellenes szlovák államhatalom az állami oktatásügyön keresztül akarja eltaposni a gondolat szabadságát. A legfőbb célja az volt, hogy ne ez a hatalom basáskodjon az iskola felett, de keresztény szellemiségű nevelés elsőrendű szerepet kaphasson.
Tetszeleghetne a hős forradalmár nimbuszát felöltve, de nem teszi, mert azt kell látnia, hogy a kommunista diktatúrából nem demokratikus szabadság jött létre, hanem csak a pénzügyi körök által felvásárolt hatalmi gépezetek látszatdemokráciája, mert valójában a szabadnak nevezett választásoktól kezdve a parlamenti döntésekig már mindent jó előre valahol másutt hagytak jóvá, mert akié a tőke, azé a hatalom… legalábbis az anyagi világ szűk kereteiben.
Tóth Lajos már tudja, hogy kié az ország, a hatalom és a dicsőség, és őszinte hittel fordul Isten felé, ezért is kérjük az Ő áldását és kegyelmének kiáradását a 80 éves felvidéki magányos magyar harcos felé.
Lajos, Isten éltessen, és köszönetünk mindazért, amit népünk megmaradásáért, felemelkedéséért tettél. Hidd el, nem az éljenző csődület, sem valamiféle párthatározat, és nem is a többségi népszavazás fog felettünk ítélkezni, hanem a Mindenség Ura, aki népünknek küldetést adott a Kárpát-medencében, s te büszke lehetsz, mert ennek tisztes szolgálatában éltél eddig is.
Legyen az Ő áldása rajtad !
Baráti öleléssel:
Mihályi Molnár László