A felvidéki labdarúgó bajnokság befejeződött, a negyedi helyezett DAC-nak „két ki-ki meccsen” kellet kiharcolnia az Európa Konferencia Ligába való jutást. Ez sikerült, a sárga-kékek kedden a liptószentmiklósiakat (4:2), ma este pedig a trencsénieket győzték le 2:1-re.
A MOL Arénában 5257 néző előtt „tették fel az i-re a pontot”. A DAC az első félidő derekán, a 26. percben a csapatkapitány Kružliak találatával jutott vezetéshez (1:0). Már akár az első játékrészben eldőlhetett volna a mérkőzés, ám a hazaiak ziccerei sorra kimaradtak.
A másik félidő első fél órájában szinte állandóan a vendégeknél volt a labda, a DAC játékosai jószerint csak a trencséni labdavesztések után jutottak el a trencséni 16-os környékére. Ás a 72. percben Azango kiegyenlített (1:1). A DAC ekkor váltott, más sebességre kapcsolt, és ismét megfordult a játék képe. A 86. percben Krstović megszerezte a mindent eldöntő és hően áhított gólt, és beállította a DAC továbbjutását jelentő 2:1-es végeredményt.
A DAC a következő összeállításban harcolta ki a továbbjutást: Veszelinov – Blackman, Kružliak (K), Brunetti, Ciganiks – Dimun, Nebyla – Andzouana (58. Davis), Balogh (73. Moumou), Verlinden – Krstović (89. Sharani). Magyarország 2 játékosa lépett a pályára: Balogh Norbert és Veszelinov Dániel.
Joao Janeiro (a DAC edzője) így értékelt: „Egy nagyon jó mérkőzésen két nagyon jó csapat feszült egymásnak. Nyílt volt a meccs, és ha mindketten játszani akarják a futballt, akkor helyzetek is vannak. Gratulálok a klubnak, a játékosoknak és a szurkolóknak is. Köszönöm az ismerőseimnek, akik ma néztek engem és a családomnak. A Trencsén nagyon jó játékkal rukkolt elő. Az első félidőben volt több helyzetünk, de a másodikat is egy nagy ziccerrel kezdtük, aztán viszont a vendégek domináltak. A cserék után sikerült visszajönnünk a meccsbe. Nagyon boldog vagyok, hogy kétszer is rögzített helyzetet követően találtunk be, a szezon során ez nem volt gyakori. Az összpontosítás és a minőség volt ma a döntő. Novemberben, amikor ide jöttem, a hatodik, hetedik helyen állt a csapat. Ha ilyen helyzetben érkezik egy edző, majd a végén sikerül kiharcolnia az európai kupaszereplést, akkor nem lehet elégedetlen. Az első három meccsünket megnyertük, majd döntetleneztünk a Slovannal és a Rózsaheggyel. Jött a tél, elment Schäfer és Jedličkával sem számolhattunk. Mindenesetre nagyon büszke vagyok a fiúkra. A klub zsinórban ötödik alkalommal lesz ott a nemzetközi kupaporondon, ezt pedig megérdemli. Mindenki örülhet, és mindenkinek támogatnia kell a klubot. Egy kevésbé sikeres idénykezdet után elértük a célunkat, noha sokan nem szép dolgokat is mondtak szezon közben, de nekem az volt a feladatom, hogy kivezessem a csapatot Európába. Az év minden napján keményen dolgoztam, csak akkor pihentem, amikor decemberben tíz napig az ágyat nyomtam a covid miatt. Sikerült visszavezetünk a csapatot oda, ahová tartozik. Ez az este a klubé, és nem feltétlen arról kell, szóljon, hogy mi lesz velem. Beszélgetni szeretnék a családtagjaimmal, barátaimmal. Három napig él még a szerződésem, de most szeretném kiélvezni ezt az eredményt, és megünnepelni.” (Forrás: dac1904.sk)
Tények.sk