Szilárd napja nem mostanában volt, úgyhogy egészen biztosan nem ebből az alkalomból lőtte orrba magát valami nemes párlattal Somogyi Szilárd ex-képviselő uram.

Szilárd napja nem mostanában volt, úgyhogy egészen biztosan nem ebből az alkalomból lőtte orrba magát valami nemes párlattal Somogyi Szilárd ex-képviselő uram.

Máshol kell hát keresni az okát minap közzétett felhívásának, melynek olvasása közben bizony csak a lélekjelenlétemnek és sebészi reflexeimnek volt köszönhető, hogy nem borult a tejeskávé a klaviatúrára. Bár – szerencsére – nem vagyok a felvidéki magyar újságírás (nagy) öregje, (de még kicsije se), viszont így is találkoztam jónéhány gyomorforgatóan gusztustalan megnyilvánulással. A politikában ez persze mindennapos, így aztán jól edzett immunrendszerem szerencsésen megvédte lelki épségem még a legsötétebb gyurcsányi idők viszontagságaitól is. De ez a mostani Somogyi-nyilatkozat még nekem is megfeküdte a gyomrom, pedig elvileg semmi meglepő, világváltó újdonság nincs benne. Aki nem tudná, miről beszélek, olvassa el a nyilatkozatot, megtalálható a kapcsolódó írások között. Garantáltan nagy élmény lesz!

Na de, ha nem az ital, akkor mégis mi késztet egy írni-olvasni tudó embert (tehát mégsem egy zombit) arra, hogy még a „pártunk-államunk”-időket is megszégyenítő, émelyítő dicshimnuszt zengjen minden idők leghírhedtebb szlovákiai magyar politikai gengszteréről, az egyik legkártékonyabb figuráról közéletünkben, akit a föld is csupán csak azért nem nyelt el idáig, mert még számára is emészthetetlen. Ha nem a féldeci-sorozat, akkor nyilván a rövidlátás, ami nagy valószínűséggel abból adódhat, hogy Somogyi uram elől valami nagy fehér takarta el a kilátást, miközben az alább idézett gondolatok megfogalmazódtak benne.

Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy pajzsraemelő ciklusában válogatott jelzőkkel zengi Bugár úgynevezett „kvalitásait”, hogy végül – szinte orgazmus-szerűen jusson el a katarzist hozó végkövetkeztetésig: „Kívánjuk hát együtt Bugár Béla indulását az elnökválasztáson”!

No de nézzünk csak néhány fordulatot, a legjobbakat, amilyeneket még a Generalisszimusz is csak kerek születésnapján kapott. Asszongya: „Bugár Bélánál sikeresebb szlovákiai magyar politikus nem termett ’89 után”. Színigaz. Majdnem olyan sikeres és népszerű, mint kollégája, a Whiskys. Erről nem ők tehetnek, hanem a kor, amely ilyen sikerembereket termel. Hanem azzal azért vitatkoznék, hogy a mi Bugárunk csak úgy „termett”. Sokkal inkább teremtették, s egyáltalán nem a gólyára gondolok…
Továbbá: „Nem hiszem el róla, hogy azért ment volna a politikába, hogy azon meggazdagodjon, én azt hiszem, hogy az ő éltető eleme az elismertség, nem pedig a pénz”. Azért biztosan nem jönnek rosszul azok a bizonyos „érdekeltségek”. Különösen, hogy legalább van miből finanszírozni a talpnyalókat és a himnusz-szerzőket…

„A rendszerváltás óta folyamatosan meghatározó alakja a szlovákiai magyar politizálásnak, és jóformán az egyetlen magyar politikus, akit a szlovák nemzetiségű választók is számon tartanak, hiszen nemcsak Dél-Szlovákia, hanem általában az egész ország politikusi mezőnyéből kiemelkedik”. A szlovákiai magyar politizálás és a szlovákiai magyarság legnagyobb tragédiája, hogy olyan emberek lehetnek a meghatározó politikusai között, akiket „számon tart”, de nevezzük nevén: elismer és tenyerén hordoz a magyar közösséggel abszolút mértékben ellenérdekelt többségi nemzet.

És akkor most e kis bevezető után térjünk a tárgyra: „Lássuk be, hogy nála komplexebb jelöltet nem találnánk”. Belátjuk. A „komplex” jelző telitalálat.
A komplexitás kifejtése már más tál tészta, vegyünk egy jó mély lélegzetet: „De rajta kívül olyat, aki ennyi jó meghatározó tulajdonságot egy személyben tud megjeleníteni, olyat nehéz találni. És Bugárnak van egy olyan ismertetőjegye, amit senki sem tud utána csinálni a mostani választékból. Mégpedig az, hogy magyar”. Ehhez azt hiszem nem is kell különösebb kommentár. Se a számlálhatatlan jó tulajdonsághoz, sem az állítólagos „magyarsághoz”. A városban, ahol e sorokat lejegyzem, az ilyesmire kb. ezt mondják: vérciki. Ja.
No és ezt követi az érdemi javaslat, hogy tehát akkor a fentiek miatt induljun Béla a köztársasági elnöki választáson, mi meg örüljünk neki, mint majom a farkának.
Mit is mondhatnék? Tisztelt Somogyi Szilárd, isten hozta a gáton…

Zárójeles megjegyzés: annyira rosszul azért nem járnánk Béla-elnökünkkel. Slotáék például már valószínűleg a beiktatás előtt gutaütést kapnának, de alighanem néhány kereszténydemokratáért is megkondulnának a harangok s lenne néhány új arc a törvényhozásban, a pótképviselők személyében. Maga az érinett, a hős pedig, amennyiben nem durran szét a feje a nagy büszkeségtől, akár saját jogán is eséllyel pályázhatna minden idők legjobb szlovák elnökének megtisztelő címére. Nálánál ugyanis tehetségesebb, rátermettebb, alkalmasabb, nagyszerűbb pártólója a szlovák nemzeti érdekeknek nem termett még e földön!

Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma