Szombat délután húsz nevező mérte össze tudását a Jobbik Ifjúsági Tagozatának tehetségkutató versenye döntőjében, az I. Nemzeti Ki Mit Tudon. Voltak, akik csapatban mutatták meg tehetségüket, és volt, aki egyetlen gitárral állt a közönség és zsűri elé a budapesti Aranytíz Kultúrházban. Gregor Bernadett színművésznőnek, a zsűri elnökének, Dúró Dórának, az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elnökének, Boros Ágnes Tündének, a Magyar Látványtánc Szövetség elnökének és Vona Gábornak, a Jobbik elnökének tényleg nem volt könnyű dolga a döntésnél. Végül öt versenyzőt díjazott a zsűri, egyet pedig a közönség. A műsorvezetői szerep Szávay Lászlónak jutott, aki humoros összekötő szövegekkel és anekdotákkal szórakoztatta a közönséget a szünetekben.
Talán mióta világ a világ, azóta léteznek tehetségkutatók, ahol azok mérhetik össze tehetségüket, akik kellően bátrak ahhoz, hogy színpadra álljanak, és megmutassák mit tudnak, meghallgassák a zsűri bírálatát. Egészen biztosan mindig is voltak olyanok is, akik csupán azt gondolták, hogy tehetségesek, és azzal, hogy megmérettették magukat, legalább esélyt adhattak arra, hogy valaki szembesítse őket azzal, hogy jobban teszik, ha minél előbb módosítanak álmaikon. A kereskedelmi médiában látható tehetségkutatók ki is használják ezt, így talán ma már nézettebbek azok a videók, ahol a zsűri kíméletlenül leoltja a versenyzőket, mint az, amikor valaki tényleg egy minőségi produkcióval áll a színpadra. Puzsér Róbert nevét ezért is jegyezhette meg a fél ország, és amikor Vona Gábort az I. Nemzeti Ki Mit Tud után arról kérdeztük, hogy lélekben hogyan készült a zsűrizésre, akkor elárulta, zsűrizőként kifejezetten „kritikus, az ellenszenvesség határát súroló karaktert” próbált felépíteni, de annyira jók voltak a produkciók, hogy ez nem sikerült.
Ugyan közhely, hogy nehéz legjobbakat választani egy ilyen versenyen, mi azonban alá tudjuk támasztani, hogy meglepően sok tehetség mutatta meg magát a Kárpát-medence minden szegletéből. Pályázatot ugyanis nemcsak a csonka hazából lehetett beküldeni, így érkezhettek versenyzők Kárpátaljáról vagy éppen Erdélyből is. A kritérium csupán annyi volt, hogy 14 és 35 év között kell lennie a pályázónak, elvégre egy ifjúsági szervezet rendezvényéről volt szó. A válogatás után a döntőbe jöttek is fiatalok szép számmal, akik nemcsak a közönség sorait töltötték meg, de láthattuk még padban ülő diákok előadását és fiatal tanárok produkcióit is a két felvonásos rendezvényen, amely ugyan négy órán át tartott, de egy percig sem unatkoztunk, hiszen a gyorsan egymást követő versenyzők hol felpezsdítettek, hol pedig elgondolkodtattak. És volt, hogy harapni lehetett a levegőt a tehetség kézzel fogható jelenlététől.
Nehéz volna mind a húsz produkciót ismertetni, de mielőtt még rátérnénk a győztesekre, bemutatjuk néhány személyes kedvencünket, ha lehet ilyet mondani ilyen felhozatal mellett. Már a nyitó előadás is erős volt, Kovács Gáspár egy citera mögé ült le Guns n’ Roses pólóban, hogy bebizonyítsa, a népi hangszerek 2016-ban sem arra valóak, hogy a padláson porosodjanak. A népi hagyományok egyébként sem voltak mellőzve az est folyamán, két rendkívül tehetséges fiatal táncát is megcsodálhattuk. Vona Gábor jelzőit idézve a „pimaszul férfias”, kárpátaljai Ráti Tamás kalotaszegi legényesét és a „macsósan férfias” Novák Renátó mezőségi sűrű magyarját. Ők nemcsak a szakállas nők korában mutatták meg, hogy mit is jelent férfinak lenni, de bemutatták a hagyományos néptáncokat eredeti formájukban is. Volt azonban egy csoport, amelyik úgy döntött, és európai fellépéseik sikerei minden bizonnyal alá is támasztják döntésük helyességét, hogy a népi kultúrát modern köntösben tálalják. A HunKun Dance precíz koreográfiával előadott látványos műsora minden lábat megmozgatott nemcsak a színpadon, de a közönség soraiban is. Ha már tánc, akkor nem lehet szó nélkül elmenni Besze Anna és Farkas Ádám latin táncprodukciója mellett sem, már csak azért sem, mert ott a helyszínen egészen biztosan mindenkinek elakadt még a lélegzete is. No, de nemcsak a látvány, hanem a magas szakmai nívó miatt is, már aki ezt meg tudja ítélni, és nemcsak azt érezte, hogy úgy felforrósodott a színpad a férfi és női energiák izzásától, mint amikor valaki benzint köp tüzes fáklyák lángjába. Nem mellesleg ilyenre is sor került, Palányi Nóra volt az, aki miatt az első sorban ülőknek jobbnak tűnt hátrébb húzódniuk, ugyanis olyan tűzfújó produkciót adott elő, hogy a rendezvény záró pontjához nem is találhattak volna jobbat.
A látvány természetesen nem mindig volt az elsődleges szempont, bár a zsűri is mindig kiemelte azt, ha valaki nemcsak énekelni, zenélni, szavalni tud kiválóan a színpadon, de látszik, hogy otthon is érzi magát a deszkákon. Volt, akinél hiányzott a színpadi mozgás rutinja, de mindenkit levett a lábáról a hangjával, és volt akinél minden a helyén volt. Erdős László például nem bízta a véletlenre, a méltán híres és minden magyar szívet megdobogtató Nélküled című Ismerős Arcok dalt adta elő, amiről Dúró Dóra is elismerte, hogy tudott neki újat hozzáadni a dal által keltett érzésekhez. Papp Benjámin is nagyot énekelt a Meghalt ez az ország című Jászmagyarok dallal, később ezért meg is kapta a közönségdíjat. Bár a közönségnek sem volt egyszerű dolga, hiszen olyan őszinte, kristálytiszta hitet árasztó éneket is hallhattak, mint amit Csala Alexandra adott elő, vagy olyan egyszerűen remek és optimizmust sugárzót, mint amilyet Kormos Katalin Kitti. Ő egyébként egy egri iskolában tanít, akárcsak Lőrincz István, és mindkettejük előadása után is megerősödhettünk abban, hogy nem az elkötelezett és értékes tanárok hiánya miatt van romokban az oktatásügy. Nemcsak egyéni, de zenekari produkciót is láthattunk, a Marosvásárhelyről érkező Vecker zenekar Vona Gábor egyértelmű favoritja volt, és minden bizonnyal megérdemelten, hiszen olyannyira egyben volt a zongora, a gitár és az énekhang a színpadon, hogy a több éve már együtt zenélő csapat előtt egészen biztosan nagy jövő áll. Ők Charlie-dalt adtak elő, akárcsak Varga Zsolt, akitől a Nézz az ég felé nemcsak a bőr alá, de a szív mélységeibe hatoló volt.
Az énekeken túl a szavalatok is nagy sikert arattak. Varga Nórának nem volt egyszerű dolga, mert a szünet után érkezett, ráadásul mikrofon nélkül adta elő a szavalattal és énekléssel is dúsított produkcióját, ami után Boros Ágnes Tünde zsűritag is csak annyit tudott mondani, érhető módon, hogy megállt a teremben a levegő. Gregor Bernadett szerint egy érett színésznőként láthattuk őt a színpadon, de természetesen nemcsak a hölgyek szavalata volt emlékezetes, hiszen Radics Tivadar Berzsenyi-verse után még sokáig a fülekben csengett a magyar nyelv szépsége. Az abszolút nyertes pedig Bánki Benjámin volt, aki Szilágyi Domokostól a Halál árnyékát adta elő, annak ellenére, hogy egy tizenhatéves fiataltól egy ilyen mély tartalmú verset senki nem vár el, hogy átéléssel elő tud adni. Neki pedig sikerült, ráadásul szép artikulációval és kiváló előadásmóddal. Nem hiába nyerte el végül az első díjat. Ő egyébként ugyanaz a fiú, aki a 2015-ös Ki Mit Tube-ot is megnyerte egy slammel.
A zsűrizés kapcsán Vona Gábor kiemelte, hogy számára a legfontosabb az volt, hogy ki tudja a hagyományos, tradicionális nemzeti értékeket aktualizálni a jelenlegi világ számára. Ezt végül több produkcióban meg is találta, és nagyon szép élményekkel tért haza a rendezvény után. A zsűri elnöke, Gregor Bernadett azt is elárulta nekünk, hogy ő sejtette, hogy lesznek olyan produkciók, amelyekre egész életében emlékezni fog, és ez be is igazolódott. Úgy érezte, hogy több olyan előadás is volt, amelyik nagyon szép emlékeket adott a jelenlévőknek.
Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy a győztes, Bánki Benjámin miért pont a már említett, rettenetesen súlyos művet választotta. Az általános iskola alsós évei óta verseket szavaló fiú a kérdésünkre elmondta, hogy nagyon közel áll a szívéhez, amit választott, és a Gulág-emlékév kapcsán pedig különösen fontosnak érezte azt, hogy – mint minden produkciója alkalmával – valamit közöljön, átadjon a közönségnek. Jelen esetben minden diktatúra áldozatára szeretett volna emlékeztetni, és nekik ajánlotta az előadását.
A díjazottak
1. hely: Bánki Benjámin
2. hely: HunKun Dance
3. hely: Vecker zenekar
4. hely: Kormos Katalin Kitti
5. hely: Ráti Tamás
Közönségdíj: Papp Benjámin
Összességében elmondható, hogy kiváló produkciók álltak a színpadra, Farkas Gergely, a Jobbik IT elnöke pedig az eredményhirdetés után az Alfahírnek minden várakozást felülmúlónak nevezte a színpadra álló tehetségek produkcióit. Személyes kedvencet nem is emelt ki, több előadás is közel állt a szívéhez. Hangsúlyozta továbbá, hogy a színpadon látott húsz fellépő mellett még nagyon sok nevező volt, akik között szintén nagyon értékes produkciók voltak, és ez is megerősítette őt abban, hogy erre a rendezvényre a jövőben is sor kerüljön, és minél sűrűbben, akár évente is megrendezzék a Nemzeti Ki Mit Tudot.
„Sok olyan rejtett tehetség van, akinek jó, ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy a tudását ki tudja bontakoztatni, és mi szeretnénk azon is gondolkodni, hogy hogyan tudjuk őket a továbbiakban segíteni a pályájukon” – tette hozzá a rendezvény lebonyolításáért felelős Jobbik IT elnöke.
Alább megtekinthetőek fotósunk, Béli Balázs képei a rendezvényről.
Forrás: alfahir.hu, Magvasi Adrián – Rejtett tehetségek bűvölték el Gregor Bernadettet és Vona Gábort