Rég nevettem olyan jót, mint amikor a reggeli tea mellett a napi sajtót böngészve megakadt a szemem egyik cikkünkön itt, a hírportálon. Azt mondja: „Szlovákia is megünnepli a nyelvek európai napját”.
Azonnal kíváncsivá is tett: ugyan bizony mi módon ünnepelheti meg a „my, slovenský národ” országa a nyelvek nagy európai napját. Aztán ahogy fogytak a sorok, úgy jöttek a részletek: nyelvek bűbájos kis utcácskája a Hviezdoslav téren, nyitott kapuk napja a pozsonyi kulturális intézetekben, no és persze az ilyenkor szokásos tanítások. Hogy tudniillik milyen leírhatatlanul, kimondhatatlanul, sőt elképzelhetetlenül fontos a nyelvek ismerete. Mert emberek közti kommunikáció, meg nemzetek közötti párbeszéd, meg megértés, meg kultúrák megismerése.
Meg az anyukátok lekváros térdkalácsa! – vetettem véget itt a hahotának, amely egyébként sem volt igazán önfeledt. Mert bár az Európa Tanács kezdeményezése valóban szép lenne, de nem épp a kontinensnek ebben a szegletében. Lehet, hogy szeptember 26-án még körültáncoljuk a tüzet és örülünk a nyelvi sokféleségnek, meg még el is hisszük egy pillanatra, a nyelvek utcácskájában egy pohár borocskával a kézben tántorogva, hogy mindez megőrzésre méltó érték. De aztán jön a hétfő, menni kell a hivatalba intézni a papírokat s akkor hamar kiderül, hogy mennyit ér az érték. Ha magyarul szólalsz meg és ezért nem döf át a hivatalnok/rendőr/pultos/kalauz/pénztáros/stb a tekintetével, már győztesnek érezheted magad. Szlovákiában ez így megy, egy túrót érték itt a nyelv, elég csak jegyet kérni a komáromi vagy párkányi vasútállomáson. Hogy a kétnyelvű (értsd: magyar nyelvű is) feliratokat már ne is említsem.
Az Európa Tanács azzal indította útjára 2001-ben a nyelvek európai napját, hogy elősegítse az európai nyelvek és kultúrák gazdagságát, sokszínűségét. Hogy ez mennyire talált termékeny talajra itt, Szlovákiában, azt láthatja-hallhatja mindenki, aki nem az zsebében hordja a szemeit-füleit.
No persze remekül illik e nap is az egész évet lefedő emléknapok sorába, amiben az emberi nem valamennyi cinizmusa ölt testet: mindazt, amit kutyába veszünk és módszeresen pusztítunk, annak emléknapot állítunk. Föld napja, vizes élőhelyek napja, vadvilág napja, biodiverzitás védelmének napja – hogy csak néhányat említsek. No és a nyelvek európai napja…
Forrás: Szűcs Dániel, Felvidék.ma