„Szép reményink hajnalcsillagánál…”
Össze kell fognunk, különben elveszünk! – de sokszor hangzott ez el a történelemben, ha végveszélyben voltunk. S a bátrak, az elszántak, a felelősséget érzők és vállalók máris csatasorba álltak a gyepűn, a végvárakban, a gázlóknál és a szellemi őrhelyeken is. Ám voltak akkor is menekülők, gyávák, meghunyászkodók vagy csak felelőtlenek, akik nem vállalkoztak ütközetre. Olyanok is akadtak, akik azt vallották, hogy be kell engedni a várba az ellenséget, és aztán kell velük tárgyalni és megegyezni. És akkor is voltak saját zsebre szervezkedő árulók, akik nem tiszteltek sem nemzetet, sem családot, sem hitet, sem hagyományt, és mindenki háta mögött a haszon reményében egyezkedtek a támadókkal, miközben fennhangon azt hirdették, hogy ők a béke követei, akik szót tudnak érteni az ellenséggel. Dobó István is felköttette az ilyen hitvány alakot az egri vár udvarán, mielőtt követője akadna. Mert a haszon és nyereség kísértése gyakorta képes átrajzolni a reménykedők emberi értékrendjét és hitét.
Amint látható, a teljes körű egység és összefogás csak látszat és képmutatás árán lehetséges, mert ha kimondjuk az igazságot, mindjárt lesznek, akik elpártolnak, mert nem merik, nem tudják, nem akarják vállalni. Vagy azért, mert tájékozatlanok, felkészületlenek esetleg tapasztalatlanok, vagy mert hamis információkkal félrevezetettek, vagy azért, mert gyávák és önálló döntéshozatalra képtelenek, vagy pedig azért, mert ők a hamiskártyások, akik nem ritkán megbízásból, idegen érdekek szolgálatában harsognak, kampányolnak és szervezkednek. Immár ma is nyilvánvaló, hogy 1994-ben a szlovák titkosszolgálatnak volt leginkább érdeke az, amit Bugár cselekedett. De nem volt ebben egyedül. Tavaly ismét akcióba lendültek, amikor fennállt annak a veszélye, hogy talán olyan mozgalom kerül a magyar érdekek megjelenítésének az élére, amelyet szélesebb körben is elfogadnának és támogatnának, mert nem a megalkuvás és behódolás, nem a hatalomhoz dörgölődés, hanem az alapérdekek teljes határozott és meg nem alkuvó követelése lenne a cél. A pénzügyi lobbi és a hátsó szándékú politikai fondorlat máris egymásra talált ennek az elfojtására! És ismét megjelentek a sajnálkozó nyilatkozatok, hogy mennyire megosztottak vagyunk, ezért össze kell fogni: bármi áron, bárkivel, csak nehogy letapossuk a kerítéseket, és főleg nem a trianoni határokat…
Persze el lehet hitetni az összefogás és egység illúzióját, és azt is, hogy a haza, az otthon, a nemzet van végveszélyben, de ha ehhez nem tűzünk ki méltó és igaz, hiteles és megfelelő célt (mint szabadság, függetlenség, egyenrangúság, önrendelkezés), és nem találunk hozzá valóban igaz, hozzáértő, bölcs és bátor embereket, akkor ez csupán politikai hazárdjáték lesz, visszaélés a reménykedők bizalmával, jóindulatával és hitével, aminek következménye nem csupán politikai kudarc és a kalandorok lelepleződése, de a legnagyobb bűn, hogy az elcsábított és félrevezetett tömeg reményeinek és vágyainak hajója kap léket: és megfeneklik vagy hullámsírba süllyed végleg.
És hányszor eljátszották már ezt mivelünk is annyian….?!
Mert nem tudtunk, nem mertünk vagy nem akartunk nemet mondani a gonosz fondorlatának első megjelenésekor, amikor felismertük a kígyóban azt, aki küldte. Vagy csak nem bírtuk meggyőzni embertársainkat a vakságuk idején, hogy lássák meg a nyilvánvaló csábítást, amelynek lényege, hogy egyenrangúsítják a bűnt az erénnyel, és elhitetik velünk, hogy ezzel válik teljessé az egység. Amint most elhitetik, hogy az emberi alapértékeket megkérdőjelező, bűnös emberi viszonyokat támogató és istentagadó és anyagias liberális maszlag szellemi táplálék lehet. Mintha azt hirdetnék, hogy minegy, mit iszol, forrásvizet vagy trágyalevet, mindkettő oltja a szomjadat, mert folyadék!?
Érdemes odafigyelnünk ezért is a kétezer éve nyilvánvaló útmutatásra: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. Nincs semmi elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s titok, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondtok, világos nappal hallják majd, és amit a zárt falak közt fülbe súgtok, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek.” (Lukács, 12. 1-4.)
Az egységre és összefogásra valóban szükségünk van. Ez kétségtelen! De nem elvtelenül, nem lelketlenül és méltó célok nélkül!
Ahogyan Szent Pál is intette a korinthoszi gyülekezet tagjait: „Testvéreim!
Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, és ne szakadjatok pártokra! Forrjatok eggyé ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban!”
MI LEGYEN TEHÁT SZÁMUNKRA A KÖZÖS LELKÜLET ÉS FELFOGÁS? A teljes függetlenség és szabadság: Jézus követésében, a magyar nemzeti hagyományban, nyelvben, kultúrában, a történelmi igazságtétel akaratában. Amihez először nyilvánosan ki kell mondani az igazságot, felvidéki nemzeti közösségünk helyzetének igazságát, hogy ebben az országban, őshonos szülőföldünkön nem vagyunk szabadok és függetlenek, nem vagyunk egyenjogúak és egyenrangúak! Még az önrendelkezésre sincs jogunk! Ebből következően egy egységre és összefogásra törekvő képviselet elsődleges és elengedhetetlen célja a teljes körű önrendelkezés legyen, aminek legalacsonyabb lépcsőfoka is a területi autonómiával és a történelmi igazságtétellel kezdődik! Aki ezt tagadja vagy aki erről lemond, az a felvidéki magyarság és az egész magyar nemzet árulója! Nem érdemel tiszteletet, sem megbecsülést, nem hogy képviselői jelöltséget. Ha egy is szerepel köztük ilyen, az egészet fertőzöttnek tekintve el kell zárni a nyilvánosság elől.
Mert ehhez jogunk van! Aki nem akarja, az jogairól mond le, aki ellenzi, az jogainkat csorbítja!
S aki nem meri vállalni, az ne tolakodjon előre!
Mert aki előljárónak készül, annak többet kell vállalnia, teljesítenie: tanulnia, és tudnia azokról a dolgokról, amelyben előljáró, élenjáró, vezető vagy képviselő akar lenni. Egyik dolog elnyernie a közbizalmat, de ha megkapta, akkor az felelősséggel jár: a hitelesség, hozzáértés, igazságosság, méltányosság és emberség alapján. Így nyerheti el a közmegbecsülést. Ezek nélkül minden jószándék és jóakarat is csak porhintés marad, vagy az ellenkezőjébe csap át, és a hozzá nem értés miatti alkalmatlanság és türelmetlenség erőszakba fordul, amikor az előljáróból zsarnok lesz: a rettegés forrása valamint a közutálat és megvetés célpontja.
S vele együtt bukik az ügy is, amit képviselt!
A bölcsesség lelke segítse látásunkat, értelmünket, hogy jól láthassuk meg helyzetünket és lehetőségeinket, hogy helyesen tudjunk dönteni azok javára is, akik nem merik vagy nem tudják még mindezt felismerni!
Nem hallgathatunk tovább! Mert „VÉTKESEK KÖZT CINKOS,
AKI NÉMA, ATYJAFIÁÉRT SZÁMOT AD A TESTVÉR…”️
(Babits M.: Jónás könyve, 3.)
Azért tartunk még mindig itt, mert ennek a szánalmas szlovák politikumnak akartak (és úgy látszik, hogy most is így akarnak) megfelelni, közben népünk is leapadt, és valójában nincs reális esélye a parlamenti bejutásnak sem, ami egyébként semmit nem old meg. Komáromban is 1994-ben Bugárék ilyen érvekkel álltak el és vitték zátonyra a Felvidéki Nemzeti Tanács megalakítását. Már tudjuk, hogy nem lesz többé ilyen alkalom. ÖNMAGUNKNAK KELL MEGFELELNÜNK, HOGY ŐSEINKHEZ MÉLTÓK LESZÜNK, vagy csak hitvány utód…
Aki nem kér, az nem kap! Talán Masaryk vagy a románok a parlamentben nyertek országot? Ezek után sem ezek a piszlicsáré szemétdombok fogják meghatározni a sorsdöntő irányt. Ebben a parlamentben legfeljebb a fék, a gát szerepét vállalhatnánk, teljes mellszélességgel, hogy megakadályozzuk a legrosszabbat, ha lehet, de szövetkezni olyanokkal, akik alapértékeinket megkérdőjelezik SOHA NEM SZABAD !
AZ OTTHON NEM ATTÓL OTTHON, hogy van-e szoba, meg konyha, meg hűtőszekrény meg spajz, hanem attól, hogy abban a családunk békében és háborítatlanul élhet, és nem idegenek szabják meg, hogy milyen nyelven beszéljünk, hogyan rendezzük be a házat. DE CSAK ÚGY, HA EZT A MI CSALÁDUNK EGYETÉRTÉSBEN AKARJA, nem pedig mindig a szomszédhoz meg a liberális közkívánathoz dörgölődve és igazodva. Tehát kitűzhetünk mi itt hatalmas gazdasági fantazmagóriákat, környezetvédelmi, kórházi, oktatási és egyéb programokat, de a főcsapás iránya legyen a TELJES KÖRŰ ÖNRENDELKEZÉS, amit 100 éve megtagadtak, és azóta sem adnak meg!!!! Mert amíg erre nincs jogunk és módunk, addig ez az ország nem nevezheti magát demokratikusnak, ezért meg kell tenni az első lépést a demokratizálás felé. Ha nem is az egész Szlovákiában, de legalább azon a területen, ahol a magyar önrendelkezés megvalósul!
Akár tetszik, akár nem a megszálló önkényes hatalomnak! De akik még kimondani is félnek, azokról tudjuk, hogy nem is merik és nem is fogják vállalni…. tehát alkalmatlanok. A lista többi helyéről pedig nincs elmozdulás, az ott lévők azzal segítenének, ha tüntetőlegesen a lelépés esélyével megszorítanák az élenjárókat, hogy valljanak színt: NYILVÁNOSAN, KÖZÉRTHETŐEN, EGYÉRTELMŰEN MINDEN SZINTEN. Amíg ezt ki nem nyilatkoztatjuk, addig nem is érdemes elindulni a parlament felé! Minek akkor bejutni?
Ha nem teszik, akkor másfelé kollaborálnak, és ez a halogatás az elkövetkező 10 évre újabb 100 ezer magyar lemorzsolódását jelentheti majd a Felvidéken!
EZT AKARJUK?!!!!
Mihályi Molnár László
—
A cikksorozat korábbi részei: